Magyar Katolikus Lexikon > O > otocsáni püspökség


otocsáni püspökség, otocaci püspökség, Ottocium, Ottocen, Dioecensis Otocanis (Otočac, Horváto.): A Dobra folyó partján a 12. sz. óta állt egy Szt Miklósról nev. bencés ktor, mely a Gacska-völgy pléb-ja, majd főespsége is volt. 1244: a ter-et IV. Béla (ur. 1235-70) a vegliai Frangepánoknak adományozta. Földesura, Frangepán Zsigmond kérésére és anyagi támogatásával II. Pius p. (ur. 1458-64) 1461: az apátság helyén alapította az ~et és kápt-t a spalatói érs. suffr-aként. Magába foglalta Gacko, Vrhovina és Dabar vidékét. 1467: már fenyegette a török, 1543: Keglevics Péter itt vert meg egy török csapatot, a város és a vidék népe ekkor menekült el. Az elnéptelenedett ~et I. Ferdinánd (ur. 1556-64) föloszlatta, ter-ét a →zenggi püspökséghez csatolta. 1619: a zenggiek visszafoglalták, benépesítették és 3 tornyú várkastélyt építettek, hogy a közeli Prozor várával együtt jobban védhetővé tegyék. A ppséget nem állították vissza. - Püspökei: 1460: Balázs OP, 1492: Cheregato János, 1493: Andreis Vince, 1526: Andreis Péter. 88

Pallas XIII:618. - Margalits 1902:735. - Schem. Z-M. 1916:32. - OS 1975. - AP 1984:811.