Magyar Katolikus Lexikon > O > osztatlanság


osztatlanság (lat. condominium): a középkori magyar jogban a nagy család közös tulajdonjoga a vagyon fölött. - A korlátlan jogú rendelkezés csak az →ingó és a szerzett →ingatlan jószágra volt meg. Az ősi ingatlanokat a család tagjai közösen használták, azokban osztatlanul éltek, mert azok nem egyedül a család fejének, hanem a családtagok közösségének tulajdonát alkották. A családi ~ részesei az atya és fiai, továbbá közeli oldalági rokonok. A közös vagyont nem volt szabad az atyának fiai beleegyezése nélkül elidegeníteni, kivéve, ha arra a legnagyobb szükség kényszerítette (pl. váltságdíj fizetése). - Az osztatlan birtokközösség megszüntetése az →osztály, amire atya és fiú bizonyos esetekben kényszeríthették egymást. - Testvérek v. távolabbi rokonok között akkor állt fenn ~, ha az apa halála után a fiúk nem akartak megosztozni. Ilyenkor a legidősebb fivér a család feje és a közös vagyon kezelője, aki éppúgy nem rendelkezhetett szabadon a közös vagyonnal, mint az apa. Az apának a →szerződéshez mindig ki kellett kérni fiainak a beleegyezését, a fivérnek fivérei hozzájárulását, különben a szerződés nem volt érvényes. - Az ~ban élő testvéreknek magánvagyonuk is lehetett, de erről csak addig rendelkezhettek szabadon, amíg meg nem osztozkodtak, mert a családi vagyon felosztása alkalmából az egyes testvérek magánvagyonát is bevonták az osztályba. Ha valamely testvér nagyobb magánbirtok szerzése előtt állt és ebben nem akart osztozkodni a többi közösségben élő testvérrel, el kellett válnia a többi testvértől és le kellett mondani a közös vagyonban való részesedésről. - Mivel kitűnt, hogy távolabbi rokonok, akik a közös vagyont tékozolták, csak azért éltek ~ban, hogy a szerző testvérek előnyeiben részesüljenek, az 1655:54. tc. csak az igazi testvérekre korlátozta a testvérnek az ~ idejében szerzett vagyonára emelhető igényt. Az 1723:47. törv. elrendelte, hogy csak az az egyéni vagyon váljék az osztatlan rokonság hasznára, mely az ősi gyümölcséből származott. Minden egyéb, ha a szerző testvér úgy akarta, csak gyermekeire jusson, és csak ha nem voltak gyermekei, az osztatlan atyafiakra. - Amint az osztatlan vagyon haszna közös volt, úgy az azt ért kárt is közösen kellett viselni. Ha a közös vagyont veszteség fenyegette, az ~ többi tagját ismételt barátságos figyelmeztetés után bíróilag meg kellett inteni, hogy a kárt közös teherviseléssel kerüljék el (pl. kastély, töltés javítása stb.). Ha a bírói figyelmeztetés sem használt, a hanyag közös birtokosokat (condomini) perrel kényszeríthették. - Ha a közös vagyont természeti csapás érte, azt a tagoknak részük arányában kellett viselni. A szándékolt v. önhibából eredő kárért a tettes volt felelős. - Az osztatlan testvér az osztály előtt is megterhelhette saját részét, a többit csak az ő beleegyezésükkel és a közös vagyon hasznára. - A testvéri ~ sokáig fennállt. A 18. sz: még említik törv-eink, de lassanként csak a valóságos testvérekre, az apából és nőtlen fiaiból álló birtokközösségre korlátozódott. **

Eckhart 1946:342.