Magyar Katolikus Lexikon > O > ostyahordás


ostyahordás (lat. hostiatio): a →karácsonyi asztal egyik fő eledelének, a karácsonyi ostyának (molnárkalács) az osztogatása, széthordása házról házra járva. - Az ostyát eredetileg a pap és a tanító (kántor) közösen süttette, s a pap osztogatta a tp-ban. A borsodi palócoknál az ostyát a kántor abból a magból sütötte, amely az őszi vetéskor kimaradt, és erre a célra a gazdák elküldötték neki. Később a félreérthetőség elkerülése végett →karácsony böjtjén a kántor, harangozó, gyermekek kíséretében osztogatta a nép között. A megszentelt, de nem konszekrált kenyérbe, ostyába Krisztus-jelképet nyomtak. Kosárban, fehér kendőbe takarva, v. szép fehér asztalkendővel bekötött tányéron, tálban hordozták szét a faluban. Minden házhoz annyit vittek, ahányan laktak benne. Mielőtt átadták volna, énekeltek, verset mondtak. Némely vidékeken a ház ablakán bekopognak, és megkérdezik: befogadják-e az Isten Igéjét? - vagyis a karácsonykor megtestesült Jézust. Ha megengedik, énekelnek, és az ostyát szétosztják. - A gazdasszony a szívességet annyi lencsével, mákkal, aszaltgombával, esetleg szilvával viszonozta, amennyi a gyerekek tányérjába, táljába belefért. Az ajándék néven emlegetett ostyáért a kántor pénzt v. gabonát kapott, a gyerekek néhány krajcárt. Jelesebb házak szomszéd faluból is kaptak ostyát. Karácsony estéjén és a két karácsony között a ház népe ezt az ostyát eszegette. - Mátraballán az ostyát nem ették meg, hanem a gazda ollóval szépen kivágta belőle a fölfeszített Krisztust ábrázoló részt, v. az ostyából keresztalakot vágva cérnára fűzte és az asztal fölé, a gerendára akasztotta, s ott csüngött jövő karácsonyig, hogy Isten töltse be áldásával azokat, akik az asztalhoz ülnek. Az ilyen ostyát mint jeles szentelményt imádságos kv-ben is őrizték. - A zalai Kéktiton a karácsony hetét megelőző napokon a tanító házában sütötték. Megbeszélték, hány család van a faluban, és kinek milyen színű ostya jár. Ötféle ostyát sütöttek: XII. 18: fehéret, 19: zöldágas fehéret, 20: pirosat, 21: kéket, 22: sárgát. Az ostyát a legfehérebb búzalisztből készítették. Az ötféle ostyát osztályozták és átkötötték pamuttal. A csomókat tányérba rakták, majd fehér kendőbe kötötték. Már XII. 23: reggel megindult velük három fiú. **

Bálint 1989:76. - MN 1990. VII:238.