Magyar Katolikus Lexikon > O > orbáncfű


orbáncfű, csengőfű (lat. Hypericum perforatum): a közönséges ~ az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozó, hosszúkás levelű, erdőkben, hegyi réteken, vágásokban, száraz lejtőkön élő gyakori, évelő lágyszárú növény. - Már az ókoriak figyelmét is fölkeltette, hogy fény felé tartott levelein perforálásszerű apró pontocskák vannak. A germánok mitológiájában nagyon fontos volt (Jageteufel), különösen a nyári napfordulón rendezett ünnepségek alkalmával. - Régóta használt népi gyógynövény köszvény, vérzés, „víziszony” ellen. Teáját gyomor- és bélfekély, magas vérnyomás, emésztési zavarok, belső és külső vérzések, epe- és vesebántalmak ellen használják. Forrázatával bőrbántalmakat és nehezen gyógyuló sebeket, öblögetőként torokgyulladást és fogínysorvadást kezelnek. - Eredetmagyarázó mondája szerint az ~ Jézus Krisztus keresztfája alatt nőtt, vörös nedve a Szt Vérre, 5 szirma Jézus sebeire utal. - A korai kk. óta úgy tartották, hogy el tudja űzni a rossz szellemeket és föl tudja oldani az ördöggel való szöv-et (lat. névváltozata erre utal: fuga daemonum, 'démonok futása'). E tulajdonsága miatt nagy szerepet kapott a boszorkányperekben. Mielőtt ui. a boszorkány a kínpadra lépett, kapott néhány cseppet az ~ nedvéből; e nedv föloldotta a boszorkányt az ördögnek adott fogadalmától, és arra késztette, hogy vallomást tegyen. A növény levelein lévő átlátszó pontok, melyek illóolajtartó képződmények, azt a hitet keltették, hogy az ördög éjszaka tűvel szúrja keresztül a levelet, hogy a növény csodatévő erejét megsemmisítse. Fontos szerepet kapott a →varázslásban is. - A m-ban az ~ népies nevei között a lyukaslevelűfű utal perforálásszerűen díszített leveleire. Az ~ szó a népi gyógyászatból származik, mivel az →orbánc (Szt Antal tüze) gyógyítására használták. Egyéb népi nevei: csengőlinka, Jézus füve. Gonoszűző és gyógyító ereje alapján az ~ (Ker.) →Szent János növényeinek egyike; a szt napjának (VI. 24.) tűzzel kapcsolatos archaikus szert-ai és játékai (tűzrakás, tűz átugrása, szentiváni ének, lobogózás, tűzkarikázás) hasonló bajelhárító, megtisztító célt szolgálnak. A néphiedelem szerint aki Ker. Szt János napján az ~ virágját gyűjtötte és a házban az ablak v. a kapu rácsát ezzel befonta, háza és udvara a villámcsapás ellen meg volt védve. Villámcsapást, tűzvészt és rossz szellemeket elhárító a János napján kötött, s ház tetejére dobott ~-koszorú is. - Kincskereső tulajdonsága is hasonlatos más növényekéhez: aki ~vet hordott magával, úgy találta meg a kincset, hogy a tulajdonában levő ~ megfutamította a kincset őrző ördögöket. - A kk. latinságban az ~ szinonimái között gyakori: hipericus, hipiricum, scopa regia, hederalis, sentunalis, ascyron (gör.), herba perforata, milleperforata, transcalamus, herba sancti Johannis, herba sanctae Mariae, herba Johannis, sola regia, porosa. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:202.