Magyar Katolikus Lexikon > O > orbánc


orbánc, Szent Antal tüze: 1. a bőr heveny, gyulladásos, fertőző, magas lázzal járó megbetegedése. Az ember esetében a fertőzést gennykeltő baktériumok (strepto-, ritkán staphylococcusok) okozzák: a bőrön éles határral kiemelkedő, vörös, fénylő, tömött tapintatú ödémás góc jelenik meg, amely csipkézett nyúlványokkal terjed, s napok alatt egész testtájakat beboríthat. Felszínén néha savós hólyagok, olykor vérzések, gennyesedések. A 20. sz. közepéig halálos betegség volt. - 2. A sertés~ a →disznó megbetegedése, mely napok alatt elpusztítja az állatot (kórokozója a Erysipelothrix rhusiopathiae baktérium). Emberre is átterjed. - 3. Népies neve (Szt Antal tüze) Remete Szt Antalra utal, akinek az ördög disznó alakjában is megjelent, súlyos tisztaságellenes kísértések közepette. Innen alakulhatott a hiedelem, mely szerint az ~ terjedésében az ördögnek is szerepe van, s ellenszere az ördögöt megfutamító →orbáncfű. - Az →antonitákat egy ~ból Szt Antal közbenjárására kigyógyult fr. nemes alapította. **

Orvosi lex. Bp., 1969.