Magyar Katolikus Lexikon > O > olejkár


olejkár: felvidéki (főként Nyitra, Trencsén, Turóc és Zólyom vármegyéből származó) tót vándorkereskedő, gyógyszerárus. - 1310: említik először. Az ~ok a „csodás” hatású m. balzsam (Balsamum hungaricum), a „kárpáti olaj” terjesztői, kenőcsökkel, fűszerekkel, olajokkal, gyógyteákkal házaltak. A gyógyszerkészítést a Felvidéken megtelepült jezsuitáktól tanulhatták. A 18. sz: zsinóros m. ruhában, „vengerszki doktor” néven kb. 3 ezer ~ barangolt Eu-ban. Mivel sem orvos, sem patika nagy területeken nem adódott, kuruzslással is foglalkoztak. A nép körében igen népszerűek voltak, megjelenésüket sok helyen már várták. Nagy hírverői voltak a m. gyógyszereknek. 1610: Pozsonyban reklámcédulát is nyomtattak. A napóleoni háborúk után a közegészségügy fejlődésével mozgásterük fokozatosan Közép-Eu-ra zsugorodott, az I. vh. után a szigorúan őrzött határok miatt megszűnt.  88

M. Gyógyszertud. Társ. Értes. Pápa, 1928:375. (Ernyey József: Olejkárláda) - Baradlai-Bársony I:185. - Magyary Kossa III:63. - Hóman-Szekfű V:235. - MNL IV:89.