Ozeás könyve, Oz: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, az első a →kispróféták sorában. A protestáns kánonban Hóseás próféta könyve. - I. Keletkezése. Eredetiségét alig vitatta valaki; Oz 2,1-3; 8,14; 14,10 és néhány Júdára vonatkozó utalás lehet későbbi betoldás. Magából a kv-ből eredetét illetően nem sokat lehet kikövetkeztetni, de talán megkülönböztethető 2 gyűjt.: 1. Az 1-3. f. Jahvénak a jegyesi-házassági kapcsolatra utaló szavait öleli fel, továbbá a próf. beszámolóját arról, amit saját házasságában megélt. 2. A 4-14. f. panasz a jelen miatt és a múlt felrovása a jegyesi-házassági szimbolika feladásával. Arra lehet gondolni, hogy egy szerkesztő összeillesztette a 2 gyűjt-t és a tört. bevezető után beiktatta Ozeás próf. - egyes szám 3. személyben megfogalmazott - élményeit (1,2-3,3). A kv. - szövegének romlottsága, stílusának tömörsége és szenvedélyessége miatt - az ÓSz legnehezebben megfejthető kv-einek egyike. - II. Tartalma. ~ 3 részre tagolódik: 1. Ozeás próf. házasságának tört-e (1-3), melyet megszakítanak Jahve szavai arról, hogy Izr-hez való viszonya jegyesi viszonynak, házassági köteléknek felel meg (2. f.). A voltaképpeni beszámoló 2. része (a 3. f. mint a próf. egyes szám 1. személyben megfogalmazott beszámolója) felfogható az 1. rész folytatásának is (ez esetben az 1 egy kívülálló beszámolója volna egyes szám 3. személyben), de gondolhatunk arra is, hogy ugyanannak az eseménynek kettős elbeszélésével állunk szemben. Ám a legtöbb egzegéta folyamatosságot tételez fel. Így a következő kép rajzolódik elénk: Ozeás próf. feleségül vesz egy könnyűvérű nőt, Gomert, aki megcsalja és vsz. egy más ffitől 3 gyermeket szül. Jahve ezeknek a gyermekeknek szimbolikus nevet ad. Az assz. elhagyja a próf-t, rabszolganő lesz, de a próf. kiváltja, és azt kívánja tőle próbaképpen, hogy várjon rá egy ideig és ezzel adja jelét annak, hogy a jövőben hű marad hozzá. Ez a házasság azt jelképezi, hogy Izr. házasságtörő módon elpártolt Jahvétól. - 2. Panasz Izr. és Izr. vezetői (papok, a kir.) ellen, főleg pedig az istentiszt-ben és pol. téren eluralkodott visszaélések miatt (4,1-9,9). - 3. Beszédek Izr. bűnös múltjáról; különösen a bajokat előidéző bálványimádást ostorozza (9,10-14,1). Ez a rész egy bűnbánati szert-sal zárul (14,2-10). - III. Tanítása. A házassági kapcsolat képében bemutatja Jahve szeretetét, melyet népe semmibe vett. Miután Jahve kiválasztotta, Izr. csak rövid ideig maradt hűséges (pusztai idill), és egyik hűtlenséget a másik után követte el. A kir-ok megtagadták a teokráciát: diplomáciához folyamodtak, katonai erejükben bíztak és más emberi eszközökhöz nyúltak. A papok hasznot húznak az áldozatból, rabolnak és tudatlanok, nem alkalmasak a nép tanítására. A tudatlan, eltévelyedett nép Jahve helyett Szamaria borját, a Baalokat és Astartékat tiszteli. A bajok fő oka, hogy Izr. szívében elidegenedett Jahvétól, nem ismeri többé az Urat. Az ilyen házasságtörő, hűtlen nép áldozata nem indítja meg Jahvét, aki szeretetet és hűséget kíván. Ha Izr. ezt megtagadja tőle, ezzel kimondja saját magára az ítéletet. De ha büntet is Jahve, ezzel jót tesz. Hűtlen jegyesétől azt veszi el, ami hűtlenségbe vitte, mint a jólét és a pol. hatalom. Amikor ezektől megfosztja Jahve Izr-t, vissza akarja vezetni a pusztában kötött szövetséghez, ahhoz a szerelemhez, melyet a jegyesi kapcsolat első napjaiban táplált magában Jahve iránt. **

BL:1360. - Rózsa II:70.