Magyar Katolikus Lexikon > O > Oroszország művészete


Oroszország művészete: 1. Építészet: A legkorábbi építmények fából és agyagból készültek, csupán régészeti föltárásokból ismertek. A fából való építés a világi épületeknél a későbbi korokban is szinte kizárólagos maradt, de a kk-ban a tp-ok nagyobb része is gerendákból épült. Gazdag térképzésű és jelentékeny méretű egyházakat még a 18. sz: is emeltek fából. A fának a kőnél pusztulékonyabb volta okozza csak, hogy a régi or. építészet fönnálló emlékei túlnyomórészt kőtp-ok. Az első ker. tp-ok Kijevben és Novgorodban még fagerendákból épültek. Ezek jellegzetes, lépcsős, piramisszerű elrendezése, a sok torony, a külső galériák a bizánci hatásra elterjedő kőtp-ok kialakítását is oly mértékben befolyásolták, hogy a K-i kerség egyházaira jellemző →görög kereszt alakú, centrális alaprajzú, keresztkupolás épületek Oro-ban megjelenésük pillanatától egyéniek, az ortodoxia más ter-einek építészetétől jellegzetesen elütő kialakításúak lettek. - A korai or. állam központjának, Kijevnek első nagy tp-a, a Vlagyimir nagyfejed. által 989-96: építtetett Gyeszjatyinnaja-tp., amelyet a tatárok elpusztítottak, a régészeti föltárások szerint 3, félköríves apszissal lezárt hajóból állt, vagyis eredetileg a bizánci tp-típustól elütő, szíriai emlékekkel rokon alaprajzú volt. A Bölcs Jaroszláv fejed. alapította, 1037: befejezett kijevi Szófia-szegyh. már a közvetlen bizánci építészeti (és egyh., pol.) igazodás jegyében épült, öthajós, ötapszisos, 1 nagy közp. és 12 kisebb kupolával lefedett épülete isk-teremtő lett. Később, főleg a 17. sz: oldalkpnákkal gazdagították, tornyokat is kapott, de közp. magja és apszisainak sora, gazdag mozaik- és falkép-díszével, ma is az or. állam első virágkorának jelképe. A kijevi alaprajzot röviddel később, 1045-52: megismételték a novgorodi Szt Szófia tp-nál. Jóval gyakoribb lett azonban ennek a gazdag tértípusnak a redukált, csupán háromhajós, „klasszikus” kilencosztatú változata, amely már a kijevi Szófia-szegyh. építésével egy időben föltűnt a csernigovi Szpasz (Megváltó)-szegyh-on. Csernigov, Kijev, Novgorod tp-ai és ktorai sorra épültek ebben a formában. Novgorod különleges szerepet játszott, mert az or. fejedség É-i szélén önálló kereskedő-városállamként fejlődött, és a tatárok sem tudták elfoglalni. Védelmi célokat is szolgáló, gyakran raktározás céljából alápincézett tp-ok egész sorát építette a különböző városrészek, utcák lakossága; a nagy számban álló, kupolás, kocka alakú tömböt formázó épületek jellegzetesen tagolják ma is az óváros képét. A novgorodihoz hasonlóan alakult az ugyancsak É-i Pszkov építészete. - A kijevi állam fölbomlását követően a 12. sz: a ter. K-i részén elterülő ősi Szuzdal és a közelében a 12. sz. közepén alapított Vlagyimir vette át a vez. szerepet. Az itt emelt tp-ok homlokzati falfelületeit gazdag figurális és ornamentális domborművekkel borították be (12. sz. 2. fele: Vlagyimir, Uszpenszkij-szegyh.; 1194-97: Dimitrij-szegyh.; 1165: Pokrov-tp. a Nyerl folyó partján). Az összefonódó indák a teljes külső felületet beborítják a Szuzdalhoz közeli Jurjev-Polszkij Georgij-tp-án (1230-34). Ez a gazdag felületdíszítés szíriai példák nyomán terjedt el - és oroszo-i jelentkezésével párhuzamosan, ugyancsak K-i hatásra tűnt föl Lombardia és D-Fro. románkori tp-ain is. - A mongolok betörése és az or. ter-ek nagyobb részének hosszú időre való megszállása vetett véget ennek a virágzó építészetnek. Az emlékek egy részének szerencsés fennmaradása többek között a tatárok vallási türelmének és műv-et megbecsülő magatartásának köszönhető. Egyedül Novgorod és Pszkov mocsaraktól védett vidéke maradt szabad. Mind itt, mind a 14. sz. 2. felétől erősödő (és a tatárokat 1380: legyőző) Moszkva építészetében ebben az időben az erődépítés játszotta a főszerepet. - Moszkva pol., az országegyesítésben és az önállóság kivívásában játszott szerepének megfelelően Oroszo. építészeti közp-jává is vált. Az egyh. építészetben átvették a vlagyimiri kilencosztatú, egy középső kupolás, 3 apszisos alaprajzot, de a Csernigovból eredő lépcsős elrendezéssel a kocka alakú tömbök zártságát föloldották: szamárhátíves és félköríves oromzatok egymás fölé emelkedő sora díszíti a moszkvai Andronyikov-ktor Szpasz-tp-át (1422-33). A korábbi korszakok egymás mellett élő fejed. központjainak tp-aiban fontos szerepet játszó Ny-i (fejed., kegyúri) karzatok eltűntek. A helyi mesterek mellett a 15. sz: külf., főként itáliai építészek egész sorát hívták a városba. Aristotele Fioravante 1475-79: építette a Kreml-beli Uszpenszkij (Mária Mennybemenetele)-szegyh. háromhajós, ötkupolás épületét. Aleviz Frjazin a mestere a már reneszánsz pilaszter-rendszerrel és kagylós oromsorral, de hagyományos alaprajzon 1505-09: emelt Arhangelszkij (Mihály arkangyal)-szegyh-nak. A Kreml többi jelentős tp-a is a 15. sz. utolsó évtizedeiben épült, míg 16. sz. az Ivan Velikij (Nagy Iván)-harangtorony. Már a 13. sz. végétől elkezdődött, de igazán erőteljes lökést a 15. sz. végén, a 16. sz: kapott a Moszkvától D-re épült, védelmi célokat is szolgáló „kolostorgyűrű”: 13. sz. vége: Danyilov (Dániel)-ktor, 1360: Andronyikov (András)-ktor, 1379: Szimonov-ktor, 1490: Novo-Szpaszkij-ktor, 1525: Novogyevicsi (Újboldogassz.)-ktor, 1591: Donszkoj (Doni)-ktor. - A 16. sz. 2. felében és a 17. sz: újabb virágkorát élő moszkvai építészet jellemzője a külső megjelenés hatásos, az alárendelt jelentőségű belsőben nem érvényesülő megformálása, a gazdag, de széteső, egységes építészeti gondolatnak nem alávetett homlokzatdíszítés. Egyedülállóan meseszerű alkotása ennek a népi gyökerű szemléletnek a faépítészetet színeiben is imitáló, de 1555-60: kőből emelt, változatos formájú kupolákkal díszített moszkvai Pokrov (Mária Oltalma)-, v. ismertebb, későbbi nevén Vaszilij-Blazsennij-szegyh., Barma és Posztnyik Jakovlev építőmesterek alkotása. Egyik utolsó emléke ennek az irányzatnak 1693-94: a már barokkos formakinccsel a magasba törő középrész köré szerveződött Pokrov-tp. Filiben. A 17-18. sz: egyre inkább elvesztette vez. szerepét az egyh. építészet. Az új főv., Szentpétervár katonai és kormányzati épületei mellett városképileg igen hatásos a Péter-Pál erőd magas, tűszerű toronnyal, Domenico Trezzini tervei szerint 1714-33: épült szegyh-a; az építész másik nagyszabású egyh. munkája a pétervári Alekszandr Nyevszkij ktor. Az or. késő barokk megteremtője, az ol. származású Varfolomej Varfolomejevics Rastrelli 1741: építette a Szmolnij-ktort a cári Téli palota és számos nemesi palota mellett. - A klasszicista építészet egyszerűbb formaképzésű, de hatalmas méretű, félkörívben futó oszlopsorával és kupolás középterével impozáns látványt nyújt Andrej Voronyin alkotása, a pétervári Kazanyi-szegyh. (1801-11). Kevésbé mértéktartó díszítésű, a környező épületektől el is üt a fr. Auguste Montferrand pétervári Izsák-szegyh-a (1818-58). -

2. Szobrászat. A K-i ker. egyh. a monumentális szobrászatot az emberi alak plasztikus ábrázolásának tilalma miatt nem ismerte, kőfaragványok (ornamentális, állatalakos és csak ritkábban figurális dísszel) csupán a tp-ok falain és belsőépítészeti emlékeken (pl. szentélyrekesztők) találhatók. A korai kijevi kőfaragás emléke az elpusztult Gyeszjatyinnaja-tp. 10. sz. végéről származó domborműtöredékei, köztük Mária és a gyermek Jézus ábrázolásával. Szalagfonatos és állatalakos kőtáblák ismertek a kijevi Szófia-szegyh-ban és itt őrzik Bölcs Jaroszláv fejed. róm. típust követő, keresztekkel és életfákkal díszített szarkofágját is. Figurális reliefsor lapjai maradtak meg a 11. sz-ból a Kijevo-Pecserszkaja ktorban. - A korai fafaragásnak csak ásatások által napvilágra került emlékei maradtak meg, de egykori fontos szerepére utalnak a hatásáról árulkodó kődomborművek a szuzdal-vlagyimiri ter-ek 12-13. sz. tp-ain (Vlagyimir, Dmitrij-szegyh.; Jurjev-Polszkij, Szt György-tp.). - Az első ismert szobrásznév Jermoliné (†1481/85), akinek a moszkvai Kreml Frolov-tornyát egykor díszítő Szt György-szobra, töredékesen, a Tretyakov Képtárban látható. A moszkvai Uszpenszkij-szegyh-ban IV. Iván imazsámolyának (1551) 12 fadomborműve tört. eseményeket ábrázol. - A Ny-eu. típusú monumentális szobrászat a 18. sz: Szentpétervár alapításával jelent meg Oro-ban, a 18-20. sz: született emlékművek gazdag sora azonban az egyh. műv. körén kívüli. -

3. Festészet. A 11. sz. fest-ének legjelentősebb emlékei a kijevi Szófia-szegyh-ban találhatók: az ap-okat, bibliai jeleneteket, Bölcs Jaroszláv családtagjait, zenészeket megjelenítő falfestmények a legrégibb tp-rész falait jórészt beborítják, míg a főapszist az orans Mária, az Euch. jelenete, valamint az egyházatyák bizánci előképet követő, mozaikos ábrázolása díszíti. Az ugyancsak kijevi Pecserszkaja-ktor és Mihály arkangyal-szegyh. 11. sz. 2. feléből ill. 12. sz. elejéről származó mozaikdíszének elkészültét követően az or. állam széttagolódása nem kedvezett már a lassú és drága technika alkalmazásának, szerepét a tp-ok legreprezentatívabb részeiben is átvette a falfest. - A kijevi korszak legjelentősebb könyvfestészeti emlékei 1056-57: az Osztomir Evangeliárum és 1073: Szvjatoszláv törvénykv-e. A Ny-eu., közelebbről regensburgi műv-tel áll kapcsolatban 1078-87: az ún. Trieri Evangeliárum egyh. és világi témájú miniatúráinak sora. A Jurjevszkoje Evangeliárumot egy magát m-nak valló festő, Feodor díszítette. Csak írott forrásokból és későbbi ikonokon, valamint falfest. alkotásokon való tükröződéséből következtethetünk a korai kijevi ikonfest-re. - A 12. sz. vlagyimir-szuzdali festőisk-t bizánci importmunkák (Vlagyimiri Istenanya-ikon), Oroszo-ba behívott bizánci mesterek működése (Bogoljubovói Istenanya-ikon) és gör. és or. freskófestők közös munkái (Vlagyimir, Demeter-szegyh.) jellemezték. - A novgorodi fest. első, 12. sz. korszaka még a bizánci műv-tel való szorosabb kapcsolattal jellemezhető, azonban már ekkor elkülöníthetők a helyi mesterek élénk színskálájú művei (Aranyhajú arkangyal-ikon; Szt György, Moszkva, Uszpenszkij-szegyh.). Az érett novgorodi isk. 14. sz. végi, 15-16. sz. ikonjai az élénk piros és a fehér színekre épültek (Szt György és a sárkány, 14. sz. vége). - A 12. sz-tól kezdődően a konstantinápolyi műv. hatás egyre kevésbé jelentette Oroszo-szerte gör. művészek alkalmazását, a helyi mesterek kezén több, egymástól eltérő festőisk. született, az eddig említetteken kívül pl. Pszkovban (a piros és sötétzöld kontrasztjával jellemezhető színvilággal), Jaroszlávban, Tverben. A mongol hódítás idején a korábbi hagyományok csak a táblaképfest-ben élhettek tovább, a monumentális falfest. csak a megszállást elkerülő Novgorodban és Pszkovban fejlődhetett. E freskófest. csúcsát a gör. származású Feofan Grek 1378: készült freskóciklusa jelenti a novgorodi Színeváltozás-tp-ban: stílusát lendületes vonalrajz, mozgalmasság, expresszív ecsetkezelés jellemzi. A 14-15. sz: megnövekedett a tp. ikonosztáz szerepe, de a freskók és ikonok alkotói ugyanazok maradtak. Feofan Grek ikonfest-éről már moszkvai művei tanúskodnak, az Angyali Üdvözlet-tp-ban (1405). Már ebben a tp-ban föltűnt Feofan tanítványa, a közismert kk. orosz művész, Andrej Rubljov, akit mesterétől eltérően szelídség, harmónia, gazdag színvilág jellemzett. 1408: freskókat festett a vlagyimiri Istenanya Elszenderedése-szegyh-ban; híresebbek azonban ikonjai, azok közül is 1411(?): a zagorszki Szentháromság-tp. ikonosztáza számára készült ÓSz-i Szentháromság-ikon (Ábrahám vendégül látja a Három angyalt). Rubljov harmóniája és színvilága hatott a 15. sz. végén, 16. sz. elején alkotó Gyionyiszij művészetére, akinek képei azonban jóval ünnepélyesebbek. - A 16. sz. 2. és a 17. sz. 1. felében a legjelentősebb irányzat a gazdag Sztroganov kereskedőcsalád részére dolgozó Sztroganov-iskola, amelynek műveit aprólékos, miniatúrafest-re emlékeztető festésmód, részletgazdagság, lebegő, karcsú figurák, sok fölirat jellemzik. A 17. sz. újító, a Ny-eu. fest. eredményeit fölhasználó, a korábbiaknál realisztikusabb, térszerűbb, fény-árnyék hatásra is építő művekkel jelentkező irányzatát Szimon Usakov és Joszif Vlagyimirov neve fémjelezte, akik számos más mesterrel együtt a képzőműv. akad. elődjének tekinthető moszkvai Fegyvertár műv. központjában tevékenykedtek. -

4. Iparművészet. A kerség fölvételét követően a többi műv. ághoz hasonlóan az iparműv. (fém- és zománcművesség, fafaragás, hímzett textilek) is bizánci igazodás szerint fejlődött. Nem oroszo-i alkotás azonban a novgorodi Szófia-szegyh. román stílusú bronzkapuja, amelyet 1152-54: a plocki szegyh. számára öntöttek Magdeburgban. A tatárdúlást (1241-42) követően előbb Novgorod és Pszkov, majd Moszkva lett a legfontosabb központ. Az egyh. témájú, hímzett kendők műv-ében, a fest-hez hasonlóan, különböző isk-k különíthetők el a 16. sz-tól. A 15-16. sz: kedvelt vésett, filigrános, niellós ötvöstechnikákkal szemben a 17. sz-tól a drágakövek alkalmazása lett döntő. Díszes, domborított, drágaköves díszű ezüstlemezekkel borították be a régebbi ikonokat. L.P.

Wulf, O.-Alpatoff, M.: Denkmäler der Ikonenmalerei in kunstgeschichtliche Folge. Hellerau bei Dresden, 1925. -

Hamilton, G. H.: The Art and Architecture of Russia. London, 1954. - Geschichte der russischen Kunst. 1-4. Bd. Dresden, 1957-65. - Isztorija iszkusztva narodov SzSzSzR. 2. Iszkusztvo IV-XIII vekov. Moszkva, 1973. - Lazarev, Viktor: Kk. or. fest. Bp., 1975. - Gerő László: Régi or. építészet. Uo., 1977. - Ruzsa György: Ikonok kv-e. Uo., 1981. - Lazarev, V. N.: A moszkvai ikonfestő isk. Bp., 1983.