Magyar Katolikus Lexikon > O > Optatam totius


Optatam totius, OT: a II. Vatikáni Zsinat határozata a →papnevelésről. - A bizottsági előkészítés eredményét a zsin. 1964. XI. 12-17: vitatta meg. A végső szavazás 1965. XI. 28: történt; 2321 szavazat közül 2318 volt az igen, 3 az elutasító. - A szerkesztők és a zsin. atyák megegyeztek abban, hogy részletkérdésekkel nem foglalkoznak, azok a ppi karokra tartoznak. Az ~ az elvek szintjén a papnevelés jól bevált hagyományos szabályait egyensúlyba hozta a mai idők kívánalmaival. - A bevezető rész megindokolja a szemináriumi megújulás szükségességét: megváltozott a világ és benne az ember, akinek föl kell készülnie a papságra. - Az ~ a szem. nevelési rend kidolgozását az egyes ppi karokra bízza, fölhívja a figyelmüket, hogy az általuk kidolgozott papképzési rend nem örök és változatlan, időnként felül kell vizsgálni és a megváltozott körülményekhez kell igazítani. (1. p.) - A hivatásgondozás nem egyes emberek sajátos feladata, hanem az egész ker. közösségé. A közösség ennek a kötelezettségének nem különleges gyakorlatokkal, külön aktusokkal felel meg, hanem igaz ker. életével. A család őszintén ker. légköre, a pléb. közösségek, a ker. szellemű isk. a hivatások termőföldje. (2. p.) - Mindez nem teszi feleslegessé azokat a szervezett erőfeszítéseket, melyeket a „Hivatások Műve” vállal magára. A →kisszemináriumban föl kell készíteni a növendékeket az elkötelezett krisztuskövetésre, nagy hangsúlyt helyezve az ált. emberi értékekre, annak érdekében, hogy valóban szabadon tudjanak döntenti a megfelelő pillanatban. (3. p.) - A →nagyszemináriumok a papképzés nélkülözhetetlen intézményei, ahol „a növendékek egész oktatásának arra kell irányulnia, hogy az Úr Jézus Krisztus, a Mester, a Pap és Pásztor példája szerint igazi lelkipásztorokká formálódjanak”. (4. p.) - Az elöljárók és tanárok jó kiválasztása, fölkészítése és továbbképzése a papnevelés alapvető feltétele. (5. p.) - Nagy gonddal kell megvizsgálni a jelölt helyes szándékát és szabad elhatározását, lelki, erkölcsi és értelmi alkalmasságát, testi és pszichikai egészségét, figyelve a családban örökölt hajlamokra. A paphiány nem jogosít föl az alkalmatlanok felvételére. (6. p.) - Nem kell feltétlenül ragaszkodni az egyhm. papnevelőhöz, ésszerűen kell egyhm-közi v. regionális intézményeket szervezni. (7. p.) - A szem. nevelés célja a szt lelkipásztor, mindennek erre kell irányulnia. (8. p.) - A papnövendékekkel világosan meg kell értetni, hogy meghívásuk nem uralkodásra, hanem Isten szolgálatára és a lelkipásztori munkára szól. Ezért nevelni kell őket a papi engedelmességre, s az igénytelen és önmegtagadó életmódra. (9. p.) - A lat. egyh-ban a papságra készülőknek föl kell készülniük a →cölibátus szabad vállalására is. (10. p.) - Ki kell munkálni a növendékekben a kellő emberi érettséget. (11. p.) - A konkrét szabályok megfogalmazása (pl. a tanulm. idő hossza, lelkipásztori gyakorlatok, szentelési korhatár fölemelése, diákonusi gyakorlat a papszentelés előtt) a pp-ökre tartozik. (12. p.) - A 13-18. p. a tanulmányi rend, a 19-21. p. a lelkipásztori képzés, a 22. p. a szentelés utáni továbbképzés elveit fekteti le. - Befejezésében az ~ a szem-ok elöljáróira és tanáraira bízza, hogy Krisztus papjait a megújulás e javasolt szellemében képezzék; nyomatékosan buzdítja a papi szolgálatra készülőket: tudatosan éljék meg, hogy ők az Egyh. reménységei, rájuk van bízva a lelkek üdvössége; ezért készséges lélekkel vállalják e dekrétum előírásait, hogy bőséges, maradandó gyümölcsöt teremjenek. **

VZs 2000:337.