Octogesima adveniens (lat. 'Elérkezvén a nyolcvanadik'): VI. Pál pápa (ur. 1963-78) szociális enciklikája 1971: a →Rerum novarum megjelenésének 80. évfordulója alkalmából. →Egyház szociális tanítása

Octogesima adveniens: VI. Pál pápa apostoli levele, melyet Maurice Roy bíboroshoz, a Világiak Pápai Tanácsa és a Iustitia et Pax Pápai Bizottság elnökéhez 1971. V. 14: intézett, a →Rerum Novarum enc. megjelenésének 80. évfordulója alkalmából. – Az ~ joggal foglal helyet a nagy pápai szociális enciklikák között, jóllehet nem enciklika. Fontos eligazítást ad a katolikusoknak a politikai cselekvéshez, a konkrét helyzetekben szükséges evangéliumi tájékozódáshoz („szellemek megkülönböztetése”); a politikai ideológiák és mozgalmak (kollektivista szocializmus és liberális kapitalizmus) szélsőségei között kijelöli a helyes utat. – Tartalma: Az 1. rész vázolja az új társadalmi problémákat (1–21. p.): urbanizáció, a fiatalok helyzete a városokban, új szegényrétegek a nagyvárosokban, vendégmunkások, környezetvédelem. 2. Korunk eszmeáramlatai és a keresztények (22–41. p.): teljes értékű haladás, a döntésekben való részvétel, az ideológiák megítélése (szocializmus, marxizmus, liberalizmus, pszichologizmus). 3. A keresztények magatartása (42–47. p.). 4. Felhívás a cselekvésre (48–52. p.). – Az ~ világosan megkülönbözteti a merev ideológiákat a változó (politikai) társadalmi mozgalmaktól, és visszautal a Pacem in terris enc-ra (30. p.). Fontos azonban látni, hogy az alakuló mozgalmak mennyiben kapcsolódnak még az ideológiákhoz, pl. a marxizmus esetében az emberről alkotott ateista felfgáshoz és az osztályharchoz, és hogy egy bizonyos történelmi materializmus miként vezet a totalitárius társadalomhoz. Veszélyes az a ker. tendencia is, amely idealizálja a liberalizmust; ennek ideológiája ugyanis téves felfogást vall az emberi szabadság gyakorlásáról, ill. az ember hivatásáról. E szempontok figyelemmel tartásával kell értelmezni az 50. pontot: „Konkrét és meghatározott körülmények között élünk, számot vetve az egyén kapcsolatrendszerével is: el kell ismernünk a választás lehetőségét az ember előtt nyitva álló egyformán legitim, ám egymástól eltérő utak között. Ugyanaz a keresztény hit vezethet ugyanis egymástól eltérő elköteleződésekhez (vö. Gaudium et spes, 43).” Ez a kijelentés csakis az ~ teljes összefüggésében érthető helyesen. Természetesen ki vannak zárva a totalitarizmusok, és még demokratikus rendszerben is a (parlamenti) választásoknál figyelembe kell venni, hogy egy-egy irányzat mennyiben kapcsolódik ateista és materialista ideológiához, ill. mennyire közelíti meg az evangéliumi eszményt. Az ~ 4. pontja hangsúlyozta már: a nagyon eltérő adottságok, az egyes országok sajátos viszonyai miatt az egyházi tanítóhivatal nem adhat egyetemes állásfoglalásokhoz recepteket, az egész világra érvényes megoldásokat, „hiszen az egyes keresztény közösségek kötelessége, hogy ezt elvégezzék: vagyis hogy országuk helyzetét a valóságnak megfelelően elemezzék, az Evang. változatlan szavainak fényénél megvilágítsák, hogy az Egyh. társadalmi tanításából merítve határozzák meg az elemzés elveit, a helyzet értékelésének szempontjait és a cselekvés irányait.” – Az egész ~, főleg a 4. és az 50. p-k mutatják, hogy az Egyház szociális tanítása nem zárt tanrendszer, nem ideológia, hanem követi a világ fejlődését és nyitott marad, hogy a konkrét helyzetekre alkalmazzák az alapelveket. Jó példa erre a Rerum novarum 100. évf-jára 1991: megjelent →Centesimus annus enciklika is. – Szövege AAS LXI (1971); m-ul: Az Egyház társadalmi tanítása, SZIT, 1994:315. – Cahiers de l’actualité religieuse et sociale, 1971. VI. 1. (R. Heckel S.J. kommentárjával.) Sz.F.