Magyar Katolikus Lexikon > O > óriás nád


óriás nád, perzsa nád (gör. kálámosz, lat. Arundo donax): a fűfélék családjába tartozó növény. - A Földközi-tenger mellékén mindenhol elterjedt ázsiai eredetű ~ vastag, évelő gyöktörzse segítségével rövid idő alatt a nagy trópusi bambuszerdőkre emlékeztető 3-6 m magas, áthatolhatatlan sűrűségeket hoz létre a folyópartokon és nedves mélyedésekben. Gyakran 8 cm átm. vastag, fásodó üreges szára annyira rugalmas, hogy viharos szélben csaknem a földig hajol. - A Szentírásban a Palesztinában élő 4, egymáshoz igen hasonló faj közül a legtöbbször a közönséges →nádról lehet szó, de egyes helyeken az ~ v. a cirok a valószínűbb (Ez 40,3; Jel 11,1; 21,15.16). Nevét és eredeti ,mérőbot, pálca' jelentését a suméroktól vette át a héb., majd a görög nyelv is. Bár mindkét héber kifejezés általában nádat jelent, mégis úgy tűnik, hogy a súf kifejezést inkább az egyiptomi, sínai eseményeknél használják feltehetően az ~ra utalva, míg a palesztinai helyszíneken gyakoribb qáneh szó, amelyik a közönséges nádat jelenti. Az ebheh vastag, erős nádból készített csónakot jelent. Íróeszközként említve nem lehet vitás ez utóbbi, hisz toll készítésére az ~ vastag falú szára alkalmatlan. Nem egyértelmű azonban, hogy a Szentírásban gyakran említett mérőpálcát melyik nádból készítették. Az Ez 40,3: említett 3 m-es mérőpálcával 500 könyöknyi (250 m; 1 babiloni könyök: 50 cm) távolságokat kellett mérni. Ekkora mérőrúdnak erős és merev, ugyanakkor könnyű anyagból kellett készülnie, amelyre csak egy fiatal ~ kiszárított szára lehetett megfelelő. A korabeli mesteremberek „collstok”-ként, kisebb szakaszok mérésére biztosan használtak közönséges nádból készült pálcát is. -

Mo-on a hosszú, fagyos teleket többnyire takarással átvészeli, de földfeletti része visszafagy és igen ritkán virágzik. Melegkedvelő, így virágzása elsősorban fagymentes termőhelyétől függ, amint a Balaton É-i partján kedvező helyen történt telepítései is mutatják. Szürkészöld, méteres, 5-7 cm széles, élesszélű leveleivel, hosszan kiemelkedő, 0,5 m hosszú, sűrű, fehér virágzatával messziről a pampafűhöz hasonló képet mutat. 3-5 lilás virágból álló kalászkáiban kétfogú, selymesen szőrös pelyvákat találunk, amelyek ősszel az egész bugának ezüstös csillogást kölcsönöznek. Tetőfedésre, építkezésekre és sok egyéb célra: csónakok, sétabotok, halászrudak, lámpatartók, hangszerek és zeneszerszámok készítésére nagy mennyiségben használták. - Rokon faja a római nád, mely 3 m magas, 2 cm széles leveleivel, 1-2 virágú kalászkáival, egyfogú pelyvájával karcsúbb állományokat alkot. Ky.Z.

Kereszty 1998:120.