Magyar Katolikus Lexikon > O > óhitűek


óhitűek (or. sztarovjeri): szakadár orosz ortodox egyház (→raszkol). - Filofej pszkovi szerz. →harmadik Róma-elmélete szerint Róma a világ pol. és vallási közp-ja volt, bukása után szerepét Konstantinápoly kapta meg, s mikor 1453: ez is elbukott (→bizánci birodalom), törv-es örököse és missziójának folytatója az ort. világban Oro., Moszkva és az OOE. Az elméletet magáévá tette a gyors fejlődésnek induló, a kk-ral végképp szakító orosz állam is. A harmadik Róma külpol. programja azonban irreális volt, s a cár, Fjodor Mihajlovics nem bocsátkozott katonai kalandba a török szultánnal. A közel-keleti autokefál ort. egyh-ak máig török v. arab fennhatóság alá tartoznak, s a Balkán-fszg. ort-ok lakta országainak felszabadítása is váratott magára. A cári hatalomnak közelebbi pol. feladata is volt: az 1654: Moszkvához kapcsolódó Ukrajnát kellett szervesen beilleszteni a moszkvai államba. Ezt az egységet elvben megkönnyítette nemcsak a közös múlt, az egykor közös nyelv és kultúra, hanem a közös hit is, amelynek gyakorlásában azonban századokon át komoly eltérések honosodtak meg. Az ukrán ort. egyh. életét az OOE szertartásrendjéhez, lelki életéhez egyszerűen hozzáigazítani nem lehetett, mert maga az OOE is el volt foglalva saját hitgyakorlatának megújításával. Az egyh. reformot indokolta a felismerés, hogy a mongol-tatár hódoltság idején, majd amikor Bizánc volt megközelíthetetlen a török támadás miatt, jelentős különbségek támadtak a konstantinápolyi és K-i egyh-ak valamint az orosz szert-rend között; éppilyen feltűnő volt a 11-12. sz: gör-ből fordított egyh. kv-ek sok hibája, a sokszori másolással hatványozódó tévedés, összevonás, torzulás. A cár is, a pátr. és a klérus vezetői is szükségesnek tartották az egyh. kv-ek javítását, összevetését a gör. eredetikkel. A munka sikeresnek ígérkezett, hiszen a műveltebb papság támogatta a reformot. A végrehajtás során azonban megmutatkozott az áll. és egyh. érdekellentéte: Fjodor Ivanovics, majd fia, Alekszej Mihajlovics ragaszkodott az áll. hatalom elsőbbségéhez, ugyanakkor →Nyikon pátr. és hívei olyan teokratikus államról álmodoztak, amelyben a főhatalom a pátr. vezette egyházé. A vetélkedés a cár teljes győzelmével végződött, Nyikont 1666: megfosztották egyhfői méltóságától. A cár folytatta az egyh. reformot, de veszedelmes ellenzői támadtak a kezdetben reformer, majd Nyikonnal szembekerülő és a cárral is rossz viszonyban lévő Avvakum protopópa személyében, aki bevitte a köztudatba, hogy minden eltérés a régi or. hagyományoktól az ortodoxia elárulása és hazaárulás, mert utat nyit a latinos kultúrának. Avvakum konzervativizmusa mély gyökereket eresztett mind az alsóbb papságban, mind a jórészt analfabéta és a teol. kérdésekben eligazodni nem képes, egyszerű, zömében jobbágysorsú milliók sorában. Orsz. méretű tiltakozás bontakozott ki a reformok ellen, s ezért a cár a reformellenes mozg. vezetőit, élükön Avvakummal, a távoli É-i Pusztozerjébe száműzte. Minthogy Avvakum a száműzetésben is szervezte reformellenes mozg-át és írásos kiáltványai hatásosabbak voltak lángoló szónoklatainál is, a cár elhatározta a megsemmisítését. A makacs protopópát (néhány társával együtt) máglyára küldte. Példáját híveinek ezrei követték: passzív tiltakozásként önégetéssel vetettek véget életüknek. Ennek ellenére Avvakum híveit, akiket ellenfeleik, de ők maguk is ~nek, ószertartásúaknak, egyházszakadároknak neveztek, a hatóságok kíméletlenül üldözték. - Helyzetük I. Péter uralkodása idején némiképpen enyhült, bár a reformer-cár súlyos adóterheket rótt ki rájuk. A 18. sz. 2. harmadától helyzetük ismét kedvezőtlenné lett. Elszigetelődtek nemcsak a hivatalos egyh-tól, hanem az áll. adminisztrációtól is. Elkülönülésüket önvédelemként maguk szorgalmazták. A 19. sz: az ~ távolról sem voltak egységesek. Számos szektára, irányzatra bomlottak, s ezek némelyike (kis létszámmal) ma is működik, olyannyira, hogy a fővonalat jelentő papos irányzat szervezetileg is kellően kiépült. Működését elismeri az OOE is. Élén az óhitű moszkvai metrop. áll. Az OOE-on belül az ~ skizmájának megszüntetésére a 20. sz. végén nincs remény. I.E.

Szaharov, F.: Lityeratura isztorii i oblicsenyija russzkogo raszkola. Tambov, 1887-1900. - Kaptyerov, N. F.: Patriarch Nyikon i car Alekszej Mihajlovics. I-II. köt. Szergijev Poszad, 1900-12.