Ószövetség (lat. testamentum/foedus vetus/antiquum): az üdvtörténet első része. Tág értelemben az Ádámtól Krisztusig terjedő időszak, benne a Noéval, Ábrahámmal és a Sínai-hegyen Izrael népével kötött →szövetség; szoros értelemben Istennek a Sínai-hegyen Izraellel kötött szövetségének Jézus Krisztus eljöveteléig, az →új szövetség megkötéséig terjedő időszaka. - Ikgr. A ker. műv-ben kezdettől fogva ábrázolták. Az első ker. ábrázolások forrása a →zsinagógák műv-e, melynek legismertebb példája a dura-europoszi zsinagóga (245-256). A 2-3. sz. katakombák képein és szarkofágjain olyan ~i jelenetek szerepeltek, melyek a föltámadás előképei: Jónás a töklevelek alatt, Dániel az oroszlánbarlangban, Noé bárkája, Izsák föláldozása, a 3 ifjú a tűzkemencében. A 4-5. sz-ból ismerjük az első ó- és úsz-i képpárokat (Bresciai ereklyetartó, 370 k., Róma, S. Sabina, faragott ajtó, 420-30). Az ~ kk. ábrázolását a 12. sz: kidolgozott →tipológia határozta meg. A 12-13. sz. nagy képciklusai és a tipológiai művek (→Üdvösség tüköre, →Biblia pauperum) előképként rendelték az ÚSz-hez az ~i jeleneteket. Tipológiai ciklusokon kívül természetesen vannak önálló ~-képsorok is (Firenze, baptisztérium, Paradicsom-kapu, 1425-52), többnyire genezis-sorozatok (Velence, S. Marco, kupola-mozaik, 1220), v. gyakran teremtéstört. A fr. szegyh-ak szobrászatában a próf-k és a pátr-k, a kir-ok és más ~i személyek szerepelnek, néha életük jeleneteivel. Leggyakoribb: Ádám és Éva, Káin és Ábel, Ábrahám, Jákob, József, Mózes, Sámson, Dávid, Salamon, Jób, Judit, Zsuzsanna, Tóbiás. Jellegzetes megjelenési formájuk a →Jessze gyökere. Miniatúrák készültek még az Én-hez és a Mak vtságához. Az ~i személyeket →nimbusz nélkül, a 12-13. sz-tól gyakran hegyes kalappal ábrázolták. A 19-20. sz: sok zsidó művész tért vissza az ~ témáihoz (M. Chagall; L. Ury). **

Kirschbaum IV:268. - Sachs 1980:28.