Magyar Katolikus Lexikon > O > Órigenész


Órigenész, Adamantiosz (Alexandria, Egyiptom, 184-Türosz, 254): egyháztanító. - 1. Élete. ~ végignézte 201/202: atyja, a grammatikus Leonidasz vértanúságát. Magániskolát nyitott és óráinak tiszteletdíjából gondoskodott a család megélhetéséről. Tanítás közben maga is tanult, látogatta a fil. Ammoniosz Szakkasz előadásait. 212: Rómában találkozott →Hippolütosszal. 215-17: Palesztinába menekült. Innen hívta vissza Demetriosz pp., és megbízta a katekéta isk. vezetésével. Demetriosz megszilárdította a központi vezetést, s hamarosan féltékenyen figyelte ~ tevékenységét, akit gyakran más egyh-ak is meghívtak, hogy nyilvános vitákon segítsen teol. kérdések megoldásában. Alexander Severus cs. (ur. 222-235) anyja, Julia Mammaea 218-22: Antiochiába hívta, hogy udvarában előadását hallhassa. 229: Athénba hívták a valentiniánus gnosztikus Kandidosszal vitázni. Palesztinán át utazott Athénba. 230: Theoktisztosz caesareai és Alexandrosz jeruzsálemi pp. (~ 2 barátja) pappá sztelte. - Athénban a gnosztikus Kandidosz azt vetette ort. ellenfelei szemére, hogy semmi érdemleges érvet nem tudnak fölhozni a valentiniánus kettős (üdvösségre és kárhozatra való) predestináció ellen. ~ Kandidosszal szemben állította, hogy az ördögnek is lehet reménye az üdvösségre, megváltható. Athénban tett kijelentésének híre igen hamar eljutott Alexandriába. Ez és a papszentelés ténye annyira felháborították Demetrioszt, hogy vádat emelt ellene Rómában, zsinatra hívta össze az egyiptomi pp-öket. A zsinat elítélte és kiközösítette ~t. Ezután a közhangulat annyira ~ ellen fordult, hogy menekülnie kellett Alexandriából. - 231: a palesztinai Caesareába költözött, ahol szívesen fogadták, folytatta tanítói tevékenységét. Maximinus Thrax (ur. 235-238) keresztényüldözése elől gazdag pártfogójával, Ambrosziosszal együtt (aki fizette számára a gyorsírókat és szépírókat, valamint műveinek kiadását) elhagyta Caesareát. Ekkor írta, s Ambrosziosznak ajánlotta az Intés a vértanúságra és Az imádságról c. művét. - 244: Bosztrában egy helyi szinoduson ~ vezette Berillosz pp. ortodoxiájának vizsgálatát. A Decius-féle üldözés alatt 253: Caesareában börtönbe vetették, a kínzásokba később belehalt. Sírját a 12. sz: Türoszban még ismerték. - 2. Irodalmi munkássága Aranyszájú Szt Jánoséhoz és Szt Ágostonéhoz hasonlítható. Már működése kezdetén, 212 k. úgy látta, hogy a viták miatt a ker-eknek olyan szentírási szövegre van szükségük, melyet a zsidók is elismernek. Akoriban az egyh-ban a →Hetvenes fordítást (LXX) használták, melyet a gör. ker-ek sugalmazottnak tartottak. Közben azonban a zsidó szórványok gör. zsinagógáiban áttértek Szümmakhosz, Theodotion v. Aquila újabb ford-ának használatára (→szentírásfordítás), és a LXX számos helyét kifogásolták, mert eltért a héber szövegtől. A LXX és a héb. szöveg közötti különbségek különösen a messiási helyek esetében voltak elfogadhatatlanok a ker-ek számára, mert lehetetlenné tették a hivatkozást és az érvelést. Az újabb gör. ford-ok szükségessé tették a különböző szentírási szövegek összehasonlítását, amire ~t az is indította, hogy a →gnosztikusok sokszor visszaéltek egy-egy szövegváltozattal. Ezért ~ párhuzamos oszlopokba írva, egymás mellé állította az ÓSz héber szövegét és a különböző ford-okat, hogy össze lehessen őket hasonlítani. Ez a →Hexapla, mely csak töredékesen maradt meg. Mivel a Hexapla terjedelme miatt nehezen volt kezelhető, kivonatot készített belőle, a négyhasábos Tetraplát. - A szentírási szöveg rekonstruálása mellett ~ szinte az egész Szentírást kommentálta. Írt szómagyarázatokat az egyes könyvek nehezebben érthető helyeihez (szkholia), magyarázott szentírási szakaszokat (homíliák), és teljes szentírási könyveket értelmezett versről versre (kommentárok). A szkholiából egy sem maradt meg teljes egészében. - Homíliái közül viszont sok fennmaradt: Ter-hez 16, Kiv-hoz 13; Lev-höz 16, Szám-hoz 28, Józs-hez 26, Bír-hoz 9, 1Sám-hez 1, Zsolt-hoz 9 (120-ból), Én-hez 2 (Szt Jeromos ford.), Iz-hoz 9 (32-ből), Jer-hoz 14, Ez-hez 14; Lk-hoz 39. - A kommentárok közül egy sem maradt meg teljesen: a Mt evang-hoz írt 17 kv-ből (tomoi) 8 maradt ránk. Ezt már Caesareában írta. Az Én-hez írt kommentárból 4 kv. maradt meg (Rufinus ford.). A Róm kommentárját Rufinus fordította lat-ra és rövidítette 1/3-ára. A Jn-hoz írt 33 kv-es kommentár töredékeiben is tekintélyes méretű. - A Peri arkhón c. műve a gnózis átfogó cáfolata, témái a rossz, az anyag és a testiség szerepe az üdvrendben, az akaratszabadság, az isteni igazságosság. E művét később sokat vitatták. Rufinus ford-ásában lat-ul maradt fenn De principiis c. - 248 k. Kelszosz támadásaira írta meg a Kelszosz ellen c. monumentális munkáját. A 8 kv-et magában foglaló munkában mondatról mondatra veszi sorba és cáfolja Kelszosz Aléthész logoszának állításait. - 3. ~ szigorú, igényes volt önmagával és másokkal szemben. Sok tisztelője, barátja volt, de sok ellenséget is szerzett magának. Az Adamantiosz, 'gyémántkeménységű' nevet rendkívüli munkabírása miatt kapta. Szóbeszéd tárgya volt, hogy szüzessége megőrzése érdekében férfiatlanította magát. Ezt azonban Euszébiosz sem állította teljes bizonyossággal, csak lejegyezte, amit hallott. Kétségtelen, hogy ~ lelkes híve volt a papi nőtlenségnek. Buzgón kommentálta a Mt 19,12-t, de soha nem értelmezte szó szerint. Könnyen lehet, hogy ellenfelei terjesztették róla rosszindulatból az öncsonkítást. - 4. Az órigenista viták időről időre föllángoltak. A 3. sz. közepén millenarista ellenfelei, szabelliánus bírálói szították. A 4. sz. végén a szerzetességen belül folyt vita ~ néhány tételéről. Az 533-i konstantinápolyi zsin-on ~ több tételét, ill. több órigenista tételt elítéltek. Azért helyesebb órigenista tételek elítéléséről beszélni, mert az elítélt tételek legtöbbje úgy, ahogyan a zsin. cenzúrázta, ~ írásaiban nem szerepel. - Szövegkiadása: PG 11-17. - Magyarul: Görög egyházatyák I. Bp., 1994. (A princípiumokról (I), Az isteni és az emberi természetről. Ford. Vidrányi K.) - Kommentár az Énekek énekéhez. Ford. Pesthy Mónika. Bp., 1994. - Szt Jeromos: „Nehéz az emberi léleknek nem szeretni” (Két homília az Énekek énekéhez) Ford. Adamik Tamás. Bp., 1991; Studia Theologica Budapestinensia 14. Bp., 1995. (Kránitz Mihály: ~ élete és az ~-kutatás) V.L.

Kecskés 1943:183. - Somos Róbert: ~ és a gör. fil. Pécs, 1995. - Vanyó 2000:343.