Magyar Katolikus Lexikon > N > nyomdász


nyomdász (lat. typographus, ném. Buchdrucker): a 15. században megjelent, de csak a 16. században elterjedt →kézműves mesterség. - Acélrudacska, rézlemez, betűfém, ill. kész betű, festék és papír anyagokkal dolgozik. Eszközei: satu, kalapács, véső, acéltű, reszelő, öntőműszer, üstös kemence, gyalu, ill. betűszekrény, sorjázó, ár, szedődeszka, formaállvány, festékező labda, henger, festékkő, kefe és csavaros kézisajtó. - Munkája többrétű: 1. Betűkészítés: az acélrúdra kivési a betű fordított képét, ezt rézlemezbe ütve matricát készít; valamennyi betűt, számot, jelet külön-külön. - 2. Betűöntés: a matricát az öntőműszerbe helyezve és az olvasztott fémet beletéve kiönti a betűt, kiszedi, kellősíti, betűszekrénybe sorolja. - 3. Szedés: a betűszekrényből egyenként kiszedi a betűket és a sorjázóba visszafelé rakva alkotja a sort; ezt deszkára téve elkészíti az oldalt, ill. a rétnek megfelelő oldalakat. Keretbe szorítva ebből lesz a nyomóforma. - 4. Nyomtatás: az első nyomóformát ráteszi a sajtó taligájának a fenekére és befestékezi. A sajtófödő tűzőire erősíti az első ív papírt, s a formára borítja. A taligát a sajtó nyomótalpa alá tolva ráhúzza a sajtót, visszaengedi, a taligát kihúzva, a fedőt fölcsapva leveszi a nyomtatott ívet, és ráteszi a következő ív papírt. Így folytatja a kívánt példányszám eléréséig. Ekkor kicseréli a nyomóformát a következő oldalra, amivel a már nyomott papír másik oldalát nyomtatja, és így tovább az utolsó oldalig. - 5. Kiszerelés: a nyomtatott íveket enyvesvizen áthúzza, megszárítja, a tükörnek, ill. a rétnek megfelelően hajtogatja, az ívjel és az őrjel alapján sorrendbe rakja. A 17. sz-ig be is kötötte a kv-et, ezután a kv-kötő dolga volt. A 19. sz. közepén a gyorssajtó, majd a szedőgép föltalálásával gyári jellegű lett a mesterség. B.I.

Novák László: A nyomdászat tört. 1-7. köt. Bp., 1927-29.