Magyar Katolikus Lexikon > N > nullius apátság


nullius apátság: 1. a régi egyházjogban egyházmegyétől jogilag független terület, amelynek hívei és papsága fölött egy kolostor apátja gyakorolt quasi püspöki joghatóságot (→nullius apát). Eredete a nagy ktorokkal függ össze, amelyek a környék lpászt. gondozását is ellátták, és a 9-10. sz-tól apátjuk főesp. joghatóságot gyakorolt. Később e ter-eket kivették a mpp. joghatósága alól, a p-k a 10-11. sz: ezt jóváhagyták. A trienti zsin. szabályozta először a ~ létesítését. A legutóbbi időkben főleg missziós ter-eken szükséges ~ létrehozása. VI. Pál p. 1976: szabályozta a ~ok ügyét: csak a Sztszék állíthat föl ~ot, és annak legalább 3 pléb-t kell igazgatnia. Mo-on egyetlen ~ van, a →Pannonhalmi Főapátság. - A nullius apátok és prép-ok címerfödélként zöld →főpapi kalapot viselnek, melynek 2 oldaláról fölülről lefelé 1, 2, 3 (össz. 6-6) zöld bojtban végződő zöld zsinór függ. A pajzs mögött a selyemkendővel díszített pásztorbotot kell ábrázolni. - 2. A hatályos egyházjog 1983 óta a ~ helyett a →területi apátság fogalmat használja. Ezen már nem egy ter-et ért, hanem személyek együttesét, Isten népének egy ter-ileg körülhatárolt részét, melynek gondozása apátra van bízva (→területi apát), aki azt mpp. módjára, saját pásztoraként kormányozza (370 k.). - Okmányok: AAS 1976:694. (Catholica Ecclesia motu proprio) - CIC 1983:368, 370.k. M.L.-E.P.

DDC I:16. - Erdő 2003.