niceai hitvallás: az első egyetemes, →niceai zsinaton 325: a Fiúnak az Atyával való egylényegűségét megfogalmazó →hitvallás. - A szöveg megszerkesztésében a zsin. résztvevői együttműködtek, s a zsin. elnökének, Ossiusnak bizonyára döntő szerep jutott. A jelenlévő →Caesareai Euszébiosz szerint a palesztinai Caesareában használt keresztségi hitvallást vették alapul, s ezt a belső elemzés is megerősítette, de a szintén jelenlévő Szt Atanáz szerint az →ariánusok állításait szó szerint vissza akarták benne utasítani, ezért 3 kiegészítést fűztek bele: „az Atya lényegéből”, „született, nem teremtetett”, és „egylényegű az Atyával”. Átvették a caesareai hitvallás kifejezéseit: „Isten az Istentől”, „világosság a világosságtól”, amelyek →Órigenészig vezethetők vissza. A krisztológiai rész antidokéta és antignosztikus kifejezéseivel elüt a Ny-i formuláktól, de be van ágyazva az ősi szentháromsági keretbe. - Dogmatikai szempontból a ~ rendkívül jelentős, mert ez az egyh. tanítóhivatal első hivatalos hitvallása, de a mindennapi életben, a liturgiában nem használták. A ~ban írásba foglalták a →szenthagyományt: a hitvallást olyan hittel kell fogadni, mint a Szentírást. Itt a tradíció már fil. fogalmakkal magyarázta a Szentírást (lényeg, egylényegű). A zsin. kijelentette azt is, hogy ahol a Szentírás a Logoszt az Isten Fiának mondja, azt szó szerint és szoros értelemben kell venni, ahol viszont arról van szó, hogy „lett”, „alkottatott”, azt képletesen. Ariusszal szemben kijelentették, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk, valóban az Isten Fia, aki az Atyától az isteni lényeget örök nemzés alapján kapta, s így isteni természete egy az Atyával. Az egylényegű (→homoousziosz) azt jelenti, hogy lényege ugyanaz, mint az Atyáé, és semmiben sem különbözik tőle. Mivel a hitvallás elején az áll, hogy egyetlen Isten van, az Atya, s utána azt állítja, hogy a Fiú lényege azonos az Atyáéval, ezzel azt mondta ki, hogy szám szerint ugyanarról a lényegről van szó. Az örök nemzésben a lényeg nem sokszorozódik, a Fiú istensége ugyanaz, mint az Atyáé. E hitvallást a pápák és a zsinatok mindig úgy tekintették, mint az igaz hit kifejezését. G.F.

LThK VII:968. - Török I:72.