Magyar Katolikus Lexikon > N > nevelés


nevelés (gör. paideia, lat. educatio, eruditio): általános értelemben a személyre gyakorolt pozitív hatások összessége, szoros értelemben a szülő és az iskola tudatos tevékenysége a gyermek felnőtté válásának folyamatában. - 1. A Szentírásban. A →bölcsességi könyvekben a ~ célja a személy elvezetése a bölcsességre, a törv. megtartására (Zsolt 50,16), →istenfélelemre (Sir 1,27), az élet ismeretére (Péld 24,32). Eszköze lehet testi fenyítés (Péld 23,13), intelem, figyelmeztetés (19,20; 19,27), korholás, dorgálás (Jób 20,3), tanítás (Péld 1,8; Bölcs 7,14). Istennek minden szava (MTörv 11,2) és fenyítése (Ez 5,15; Jer 5,3) ~ Izrael számára. Az ÚSz szerint az ósz-i ~ Krisztusra irányult (Gal 3,24; Ef 6,4; 1Kor 4,15). - 2. II. János Pál p. szerint a ker. szülők a teremtő Isten munkatársai, s a házasság szentsége a gyermekek ker. ~ére szenteli őket. A szülők ~i joga és kötelessége lényeges, mert szorosan összetartozik az emberi élet továbbadásával; eredeti és elsődleges, mert minden egyéb nevelői tevékenységgel szemben szeretetkapcsolatra épül; elcserélhetetlen és elidegeníthetetlen, azaz másokra teljesen át nem ruházható és mások nem bitorolhatják. A ker. ~ célja a krisztusi nagykorúság

(vö. Ef 4,13). **

Amit Isten egybekötött 1986:129.