nemes cukornád (gör. zakar, lat. Saccharum officinarum): a pázsitfűfélék családjába tartozó növény. - Iz 43,24: nem vettél nekem pénzért fűszernádat (vö. Józs 16,8; 19,28). - A bibliai tájakon gyaníthatóan mindegyik vad faj előfordult, de a fenti szöveghelyeken nem zárható ki a termesztett cukornád sem. Az akkoriban „fűszernek” számító különlegességet behozhatták Indiából is, hiszen a cukornádat a keleti félteke trópusi országaiban ősidők óta termesztették. Annak ellenére, hogy Theophrasztosz és Dioszkoridész Kr. e. a 4. sz: már nádméz néven sorolja fel a keleti áruk között, a szövegösszefüggések és a LXX gör. neve alapján valószínűbb, hogy a fenti helyeken mégsem a cukornádról, hanem a K-ről rendszeresen importált illatos nádról van szó, egyrészt, mert a méhkaptárakból pergetett, valamint a pálmából készített hazai gyártmányú méz mellett nem volt sem indokolt, sem gazdaságos egy drága külf. édesség behozatala, de ha mégis, akkor egy fontos, rendszeresen behozott tömeges árucikknek a többi nádfélével összekeverhető ,nád' helyett vsz. saját héber neve lett volna. -

A 3 m magas, bokros tövű, kúszó gyöktörzsű, lapos, kard alakú, szúrós, hegyes levelű, vastag, ízelt szárú, laza, fehér bugájú ~ éréskor megbarnuló szárának rostos bélszövete tartalmazza a nagy mennyiségű répacukrot, amelyet a helybeliek rágással szopogatnak ki. A méteres szárdarabokból nyersen kipréselve jellegzetes ízű, kellemes üdítő ital nyerhető, amelyet cukornádaratás idején jégkockával hűtve árulnak a trópusi országokban. Dugványról vagy tőhajtásról szaporítva az ültetvény 30 évig terem. Mivel a virágzás előtt mérhető a legmagasabb cukortartalom, ilyenkor aratják. Először meghatározott páratartalmú levegőben, rendszerint éjjel v. kora hajnalban leégetik a leveleket, majd a feketéllő szárakat tőben levágják, megmossák, és vízzel kifőzik belőle a cukrot. - Termesztését, amelyhez 25-29 °C évi átlaghőmérséklet szükséges, a Holt-tenger környéki forró mocsarakban csak a 6. sz: kezdték, addig a virágméz és a pálmaszirup helyettesítette itt a cukrot. Eu. D-i területein az arabok közvetítésével honosodott meg a szirupkészítés. Az Arab-fszg-en a 9. sz: már kisüzemi cukorfőző műhelyek működtek. Kiváló éghajlati adottságai miatt csakhamar Egyiptom lett a térség nagy cukornádtermelő hatalma egészen a 19. sz. elejéig, amikor Eu-ban a cukorrépa vette át szerepét. A trópusi területeken azonban változatlanul a cukornád képezi a fő cukorforrást. Ky.Z.

Kereszty 1998:411.