nagypéntek: az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a liturgiában a →húsvéti szent háromnap második napja, →aliturgikus nap, a megváltó szenvedés és →kereszthalál ünnepe. →Szigorú böjti nap. -

1. Elnevezései. a) a zsidó naptárból eredően: Paraszkeué (gör.), Parasceve (lat.), 'Készületi nap' (vö. Mt 27,62; Lk 23,54; Jn 19,31). Innen lett a keleti egyh-ban: Hé hagia kai megalé paraszkeué, 'A szent és nagy készületi nap'. Ebből lett a szláv nyelvekben és a m-ban a Nagy péntek. - A lat. egyh-ban a ~ hivatalos neve: Feria sexta in passione et morte Domini, 'Az Úr szenvedésének és halálának péntekje'. - Angol nyelvter-en 'Hosszú péntek, Jó péntek'. -

2. Liturgiája. Azokban a tp-okban, ahol a zsolozsmát végzik, a ~i matutinum és laudes az →officium tenebrarum része. Jeremiás siralmait (→lamentáció, a matutinum 1. olvasmánya) plébtp-okban is énekelték reggel, a szentmise órájában. - Sok helyen délelőtt (v. du. 3-kor) elvégzik a →keresztutat. - A kereszthalál v. a temetés órájában (3-kor v. 6-kor) kezdődik az ún. →csonka mise, melyben nincs →konszekráció. Az igeliturgiát néma →leborulás vezeti be (lásd a színes képek között) a díszeitől megfosztott oltár előtt (→oltárfosztás). A szert-ban mindvégig megmaradt a 3 olvasmány (Iz 53 f., sztlecke, Szt Jánostól a passió). Utána köv. a nagy →oratio fidelium. - Rómában a 6. sz: kapcsolták ehhez az igelit-hoz a Jeruzsálemben már a 4. sz. óta élő →kereszt imádását. A 10. sz. körül vált ált-sá, hogy délelőtt volt az igelit., s du. járultak szentáldozáshoz. A 12-17. sz: a hívők nem áldoztak ~en. Ez a tilalom 1602: Rómán kívül is ált. lett, 1632: Mo-on is (Pázmány Péter ekkor rendelte el a róm. rítus bevezetését). 1955-: a szentáldozás a ~i szert. része. - Az oltárok ~en minden díszüktől megfosztottak (→oltárfosztás), az Oltáriszentséget áldoztatás után ismét a →szentsíron őrzik, melynél a szert. után hosszabb-rövidebb szentségimádás, virrasztás van. -

3. A kat. néphagyományban. A csíki székelység ajkán a ~ hosszúnap, az É-i csángóknál aszupéntek. Ősi hagyomány szerint ~ a mély gyász és böjt napja. Régebben hozzátartozott a hallgatás, a csönd, melyben a tűz is kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, ill. nem húzzák föl; úgy jártak-keltek, mint akiknek halottjuk van a háznál. A kk. lit. szemlélete és gyakorlata értelmében a tüzet →nagycsütörtökön este eloltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából gerjesztették újra. Addig csak hideg ételt ettek, ~en csak egyszer és csak kenyeret, sót, száraz növényi eledeleket. - A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára. - Az imádságokban közp. szerepe van a passiónak (népiesen pársió, pásió), a Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról való elmélkedésnek, a keresztnek és az arma Christi (→szenvedés eszközei) néven összefoglalt kínzóeszközök legendában, énekben, elmélkedő imádságban való számbavételének. Jelentős a szenvedés misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban való fölidézése, elsiratása is. Ősi hagyományokat őriz a Fiát kereső Máriának csíkszentdomokosi és bogdánfalvi siraloméneke, a gyimesi csángók Máriát ébresztő éneke, a halálba menő Krisztus csügési és gyimesbükki búcsúzóéneke. Grál-hagyományokra utal a Krisztus vércseppjeiről szóló bogdánfalvi, csügési, gyimesbükki, csíkszentdomokosi ének. A csügésiek, csíkszentdomokosiak Krisztus keresztjét köszöntik, a gyimesiek a keresztútját járva különösen a 12. stációnál időznek. A csíkcsomortániak az elhagyatott Krisztust siratják, a csíkmenaságiak az elfelejtett szt →vállsebhez is imádkoznak. - ~ misztériumának évről évre való mélyebb átélésére, megünneplésére a passiójátékok, felvonulások, ájtatosságok (keresztút, fájdalmas olvasó, Mária-siralmak) adtak alkalmat. A passiót az egri szegyh-ban a kk-ban mezítláb adták elő. Amikor a bencés tp-okban az éneklésben oda értek, hogy a katonák Jézus ruháit elosztották maguk között, akkor a Pray-kódex szerint szétszakítottak két vászonleplet, és eltűntek velük. Csak a csonkamisére öltöttek sarut. - Régebben nemcsak az asszonyok, hanem a lányok is fekete gyászban mentek a tp-ba, gyalog, mert kocsira ülni illetlen volt. Csököly ref. asszonynépe még a 20. sz. elején is tiszta fehérben, eltakart arccal igazodott fel a ~i gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Az Ormánságban is fehéret öltöttek magukra ~en. Fehérben mentek a csonkamisére a vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva. - A kínszenvedés és kereszthalál ünneplése (memoria passionis) nem maradt meg a liturgia, misztériumjáték, ájtatosságok zártabb, alkalomszerűbb keretei között, hanem a tp-ból kilépve, architektonikus kompozícióként jelent meg a profán környezetben Kálvária, olykor szentgarádics (→szent lépcső) építésében, keresztek, keresztutak állításában. -

4. A protestánsoknál a kálvini fölfogás szerint a ~ a legnagyobb ünnep. A passió és lamentáció a reformációtól egészen a 19. sz-ig része volt a m. prot. istentiszt-nek is, a ~et a ref-ok és ev-ok is böjttel ülték. Ref. hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák ~en apró gyermekeiket elviszik a tp-ba, hogy hamarább kezdjenek beszélni. Görgeteg ref. anyái kisgyermeküket szintén ~en viszik először tp-ba, s fejét, nyilván hasonló szándékkal, 3x a falához érintik. **

Korlát (Frink) Ferenc: ~i szert-ok a gör. és lat. egyh-ban. Bp., 1940? (dissz.) - ~i ájtatosság Jézus 3 órás haláltusája emlékére. Ang-ból ford. a gyöngyösi ferences kispapok. Bp., 1941. - Radó II:1202. - Bálint 1989:221. - Onasch 1981:182. - MN 1990. VII:407. - Várnagy 1993:400. - Székely 1995:255.