Magyar Katolikus Lexikon > N > nagyharsányi csata


nagyharsányi csata, 1687. aug. 12.: a →török háborúk egyik fontos, a második mohácsi csataként emlegetett győztes ütközete. - A visszafoglaló háborúban a →Szent Liga Lotharingiai Károly hg. (1643-90) vezette csapatai Badeni Lajos őrgr. seregével egyesülve Eszék bevételére készültek. Szulejmán nagyvezír a vár körüli sáncokban kb. 60 ezres sereggel eredményesen védekezett. A ker. had 2 ezer fős veszteség után átkelt a Dráván, a kb. 50 ezer katonával Siklós felé vonult, és a harsányi tetőkön foglalt állást. A táborban ott volt Avianói (B.) Márk OFMCap is. A ker-ek után vonult Szulejmán kb. azon a helyen vert tábort, ahol 1526: Nagy Szulejmán. - A ~ban kb. 8 ezer török (janicsár) a csatában elesett, kb. ugyanennyi halt meg a Karasica mocsarában, ill. az üldözött menekülők alatt leszakadt eszéki hídnál a Drávában. 2 ezren megadták magukat. A tör. kb. 5 millió Ft értékű teljes tábora, 170 ágyúja és 161 zászlója a ker. hadak zsákmánya lett. A ker-ek 2 ezer embert veszítettek és 2400 sebesült volt. A vereség következményeként IX. 5: a tör. táborban kitört lázadások miatt a nagyvezír Belgrádba menekült. IX. 29: a tör. védők föladták Eszéket, X. 30: Valpó várát, Pozsegát, Péterváradot, Vukovárt és majdnem az egész Szerémséget. Csak Károly és Lajos vetélkedése akadályozta meg, hogy a seregek elfoglalják Belgrádot. 88

Horváth M. VI:186. - Hóman-Szekfű IV:215.