Magyar Katolikus Lexikon > N > nagycsalád


nagycsalád: 3-4 nemzedéket egybefogó →család, rendszerint egy házban/háztartásban élők - dédszülők-nagyszülők-szülők-unokák-dédunokák -, „az egy kenyéren élők” vérségi és gazdasági családi közössége. - Eredetileg a közös őstől számazó ffiak családjainak közös háztartása, mely a gazda és neje, 2-3 fia és menyeik (s azok gyermekei), valamint a még saját családot nem alapított fiaik és férjhez nem adott leányaik együttese. A leányok férjhezmenetelüktől a férj ~jába tartoztak. A ~ feje, jogi képviselője, aki a közös vagyonnal rendelkezett, a →gazda, akinek halála s a vagyon megosztása után fiúgyermekei v. külön költözve ~ot alapítottak, v. a legidősebb fia vette át szerepét. A ~ ill. rokonsága volt az egyetlen gazd. segítség az árvíz, tűzvész, háború pusztítása után. 88

Tárkány Szűcs 1981:443, 463. - Morvai Judit: Asszonyok a ~ban. Egy mátraalji palóc asszony élete a múlt sz. 2. felében. 2. bőv. kiad. Bp., 1981.