Magyar Katolikus Lexikon > N > négy vérmérséklet


négy vérmérséklet: négy személyiség-alkat, sajátos viselkedési jellemzőkkel. - Az ókori fölfogás szerint a négy testnedv (vér, sárga és fekete epe, nyál) egyensúlya biztosítja a kiegyensúlyozott, harmonikus személyiséget. Ha ez az egyensúly megbomlik, sajátos vonások tűnnek föl és torzítják el a magatartást. Hippokratésztől maradt ránk a ~ leírása. - A heves, vérmes, lobbanékony emberekben a vér van túlsúlyban, és a lat. sanguis szóból szangvinikus alkatúak. - A féktelen, gyors és erős érzelmi reakciókat mutatókban a sárga epe a túltengő, a gör. kholé, 'epe' szó alapján ők a kolerikus alkatúak. - A töprengő, kedvetlen, mélabúig komoly emberekben a fekete epe több a kelleténél, ők a melankolikusok (gör. melasz, 'fekete' és kholé szóból). - Akikben a nyál van túlsúlyban, azok nehézkes, érzelmileg lomha, túlságosan is nyugodt emberek, ők a flegmatikusok (a gör. flegma, 'nyál' szóból). - A ~nek az erkölcsiség tényezői között van némi szerepe, amennyiben alkatilag tesznek fogékonnyá bizonyos erényekre ill. víciumokra. - A kk. tp-ok domborművein üldözőbe vett állatokkal jelenítették meg a ~et, gyakran ábrázolták együtt más négyes csop-okkal: elemek, égtájak, évszakok, életkorok; Dürer Négy apostola (1526, München, Pinakothek) a ~ ábrázolása is, Szt János a szangvinikus, Szt Márk a kolerikus, Szt Pál a melankolikus, Szt Péter a flegmatikus típus megszemélyesítője. **

Kirschbaum IV:265. - KML 1986:242.