Magyar Katolikus Lexikon > N > négy szél


négy szél: a négy fő égtáj felől fújó szelek (→égtájak), az északi, keleti, déli és nyugati →szél. - Az ókori latinoknál ventus cardinales. Plinius szerint az É-i szél gör-ül boreasz ('zúgó'), lat. septemtrio ('É-ról zúgó'). A K-i szél gör-ül eurosz, ('reggeli'). A D-i szél gör-ül notosz ('nedves'), lat. auster ('meleget hozó'). A Ny-i szél gör-ül zefürosz ('sötét'). - A Jel 7,1: négy angyal föltartóztatta a ~et, hogy a végítéletet megelőző →csendet a falevél rezdülése se zavarja meg. **

Pecz II:876.