Magyar Katolikus Lexikon > N > Nyitra vármegye


Nyitra vármegye, 11. sz.-1919: közigazgatási egység a Magyar Királyság északnyugati részén. - É-on Morvao. és →Trencsén vármegye, K-en →Turóc vármegye, →Bars vármegye és →Komárom vármegye, D-en Komárom vm., Ny-on →Pozsony vármegye és országhatárként a Morva folyó határolta. - Folyói (Vág, Nyitra, Zsitva) É-D irányúak. A honfoglalás előtt ter-ét kelták, markomannok, kvádok, jazygok, hunok, avarok lakták, akikhez a 9. sz. elején É-ról szlávok érkeztek, ők a szláv fölfogás szerint itt alakították meg a kb. 830-900 k. létezett →Nagymoráviát. - Honfoglaló őseink 900: szállták meg e vidéket. I. (Szt) István (ur. 997-1038) Nyitra székhellyel várispánságot szervezett. Határvidék lévén a →gyepűt, mely a helynevekből (Uhorsky Brod = Magyarréve, Uhorsky Hradiste = Magyarvára) következtetve a Morva folyó jobbparti részére is kiterjedt, Sempte, Szolgagyőr, Galgóc várispánsága biztosította. 1074: a Salamon hívására érkezett IV. Henrik ném. cs. (ur. 1056-1106) seregei ostromolták Nyitrát, sikertelenül. - Nyitra központtal vsz. 1105 k. Könyves Kálmán kir. (ur. 1095-1116) alapította a →nyitrai püspökséget. II. (Vak) Béla (ur. 1131-41) szülőhelyét, Szakolcát 1134: fallal erősíttette. II. Géza (ur. 1141-62) teuton bányászokat telepített ÉK-~be. 1241/42: a tatárdúláskor Nyitra várát sikerrel védték az ostromlóktól, IV. Béla (ur. 1235-70) Nyitrát 1248: sz. kir. várossá tette, a várispánságokat a királyi ~be kebelezte. 1290-97: Nyitrát sz. kir. városból ppi várossá nyilvánították. ~ jelentősebb egyh. birtokosai: az Árpád-kor végén a zobori apátság, a nyitrai ppség és az esztergomi érsség. A 13. sz. végén nemesi vm-vé alakult, 1310: első alispánja, 1333: első önálló vm. kiadású okl-e ismert. A tróviszályok idején Csák nb. Máté tartományúr uralma alá került, aki elűzte (III.) János nyitrai pp-öt (1301-28) és elvette birtokait. I. Károly Róbert (ur. 1307-42) 1313: ~ ispáni címét örökös joggal (III.) János pp-nek adományozta (a pp-ök e jogukat csak 1513-tól, →Podmaniczky István pp. révén gyakorolhatták, addig világiak ~ főispánjai). - A visegrádi keresk. egyezség alapján a Cseh- és Morvao-ból érkezett árukat Halicson vámolták. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) Szakolcát 1372: sz. kir. várossá tette, ekkor építették a pálosok ktorát →Elefánton. - 1430-60: a huszita háborúk idején Bajmóc, Berencs, Csejte, Galgóc, Kesselkő, Kosztolán várát, Szakolca városát hosszabb-rövidebb ideig husziták uralták. A kettős kirság idején ~ I. (Szapolyai) Jánost (ur. 1526-40) támogatta. - A tör. portyázók 1530: a Vág völgyét Vágújhelyig, a Nyitra völgyét Bajmócig megsarcolták. Várdai Pál esztergomi érs. (1526-49) birtokai védelmére megerősítette a Nyitra mocsarai között levő Újvárt, 1543: Esztergom tör. bevétele után a munkálatokat Oláh Miklós érs. (1553-68) fejezte be, ezért azt Oláhújvárnak, utóbb →Érsekújvárnak nevezték. A tör-ök 1599: Vágújhely és Pöstyén vidékén raboltak. Újvárt 1605. VIII. 1: Bocskai István fejed. (ur. 1604-06) vezére, Rédei Ferenc ostromolta, IX. 17: elfoglalta, de a tör-öt nem engedte a várba. E hadjáratban bevették Nyitrát, Szakolcát, Galgócot, Berencset, Semptét, Vágújhelyt és Sellyét (ahol ekkor szűnt meg a jezsuita koll.), föladták Bajmócot. A Bocskai halála után cs. uralom alá került várakat 1619: Bethlen Gábor fejed. (ur. 1613-29) foglalta vissza Újvárral együtt, akitől 1621: Bonaventura Buquoy (†1621) cs. tábornok akarta elfoglalni, sikertelenül. II. Ferdinánd (ur. 1619-37) kozák zsoldosai 1624: lemészárolták Vágújhely lakóit, Miavát is megtámadták, de miután vezérüket lelőtték, elkotródtak. A →nikolsburgi béke után II. Ferdinánd a kir. várrá lett Újvárt Mo. egyik legerősebb várává erődítette. Pázmány Péter érs. (1616-37) rházat épített és letelepítette a ferenceseket. 1663. VIII: Forgách Ádám gr. a tör. ostroma ellen védte mindaddig, amíg fegyvertára fölrobbant; mivel a Pozsonynál veszteglő Montecuccoli nem ment fölmentésére, átadta a várat, s 3600 vitézzel, 500 sebesülttel elvonult. 1663: Nyitrát a tör. árulás révén elfoglalta, de 1664: visszavívták. I. Lipót (ur. 1657-1705) Újvár ellensúlyozására végvárként 1665: fölépíttette Lipótvárt (Újvároska). 1673: Pálffy Tamás pp. újjáépíttette a nyitrai várat, de az a tör. kiűzésével jelentőségét vesztette, 1701: lebontották. - A reformáció megváltoztatta ~ vallási összetételét, a 17. sz. végén már 109 prot. isk-ban tanítottak ~ben. - Lipótvárt Thököly Imre kurucai Hrussó, Sempte és Szakolca bevétele után eredménytelenül ostromolták. 1685. VIII. 10: a tör. 24 napi ostrom után adta föl Újvárt. 1704. XI. 16: a kurucok elfoglalták, ezután meghódolt Bajmóc, Hrussó, Sempte és Szakolca. Ilosvay Imre ezr. 500 gyalogossal és 300 lovassal védte a Vág és Garam vidékét a labancok ellen, Újvár lett a felvidéki kuruc hadjáratok fontos támaszpontja. 1705: Bercsényi kijavíttatta. 1706: e várba hozták a fogoly Hannibal Heistert, innen bocsátotta ki Rákóczi Ferenc fejed. (ur. 1704-11) manifesztumát. 1708: Nyitra, 1709: Újvár, Bodok, Bajmóc és Sempte a labancoké lett. Újvárt III. Károly (ur. 1711-40) 1725: váraink többségével együtt leromboltatta. - 1723: ~t a Dunáninneni Kerületbe osztották. II. József (ur. 1780-90) közigazg. reformjával 1785-90: az I. Nyitrai Kerület része. 1849-60: az önkényuralom a III. pozsonyi helytartósági kerületbe sorolta. A Vág balparti részét a Trencsén vm. báni és a Bars vm. oszlányi járással együtt Alsó-Nyitra (báni, érsekújvári, nagytapolcsányi, nyitrai, oszláni, privigyei járásokkal), a Vág jobbparti részén a Pozsony vm. nagyszombati járással és a szedi járás É-i felével kiegészítve Felső-Nyitra megyére (miavai, nagyszombati, pöstyéni, szakolcai, szenici, vágújhelyi járásokkal) osztotta, Szakolca sz. kir. várost kiváltságaitól megfosztva a megye alá rendelte (1860-76: önálló törv-hatóságú, 1876: visszakerült ~ hatósága alá). ~ legdélibb része Vág jobbparti közs-eit (Sellye, Farkad, Negyed) Pozsony megyéhez, a nyitrai-barsi határ kétlaki közs-eit (Ghymeskosztolány, Lédec, Néver) Felső-Nyitra megyébe osztotta. -

1860: visszaállították ~ eredeti határait, kétlaki közs-ei közül az 1881:63. tc. Ghymeskosztolány egészét ~be, Lédec és Néver egészét Bars vm-be csatolta. Településneveit 1910: törzskönyvezték. Az ogy-be az 1914:15. tc. szerint 10 képviselőt küldött. - Ter-e 5519 km² (ezzel a vm-k között a 15.), népsűrűsége 82,8 fő/km². Közigazg-át az érsekújvári, galgóci, miavai, nagytapolcsányi, nyitrai, nyitrazsámbokréti, pöstyéni, privigyei, szakolcai, szenicei, vágsellyei, vágújhelyi járásban, Érsekújvár (lélekszáma 1786: 5268, 1869: 9483, 1880: 10.584, 1890: 11.299, 1900: 13.204, 1910: 16.048 fő), Nyitra (1786: 3505, 1828: 4090, 1869: 10.683, 1880: 12.033, 1890: 13.538, 1900: 14.752, 1910: 15.830 fő) és Szakolca (1786: 5690, 1828: 6092, 1869: 5278, 1880: 5115, 1890: 4926, 1900: 4931, 1910: 5014 fő) rendezett tanácsú városban látták el. - Székhelye Nyitra. - Népessége 1786: 461 településén + Szakolca sz. kir. városban 41.705 (40.698 + 1007) házban, 57.556 (56.272 + 1284) családban 288.402 (282.712 + 5690) fő, 1828: 578 településén (Szakolca sz. kir. és Nyitra ppi városban, 39 mezővárosban, 414 faluban, 123 lakott helyén) 341.322 fő, 1869: 359.425 fő (ezzel a vm-k között a 7.), 1880: 368.797 (7.), 1890: 396.482 (7.), 1900: 427.328 fő (7.). 1910: Érsekújvár, Nyitra és Szakolca városában, 12 járásában 457.455 fő (8.) élt, ebből 100.324 m., 27.937 ném., 324.664 tót, 39 oláh, 13 ruszin, 81 horvát, 26 szerb, 4.371 egyéb (főleg cigány) nemzetiségű; 369.225 r.k., 156 g.k., 8238 ref., 56.676 ev., 9 unit., 65 g.kel., 22.942 izr., 144 egyéb vall. - Egyházjogilag: 12 pléb. a →besztercebányai püspökséghez, 119 pléb. az →esztergomi érsekséghez, 37 pléb. a →nyitrai püspökséghez tartozott; 5 ref. egyh. a dunántúli, 24 ev. egyh. a dunáninneni, 1 g.kel. egyh. a budai egyházker-hez tartozott. - 1920. VI. 4: a →trianoni béke egész ~t Csehszl-nak adta. - A 126/1920. II. 29-i csehszl. törv. és a Szl-ban kiadott 310/1922. X. 26-i kormányrendelet 1923. I. 1-i hatállyal az elcsatolt 16 volt m. vm. helyett Pozsony, Nyitra, Turócszentmárton, Liptószentmiklós, Zólyom és Kassa elnevezéssel és székhellyel 6 nagymegyét alakított. - A 125/1927. VII. 1-i közigazg. átszervezéssel 1928. VII. 1: a nagymegyéket megszüntették, a járásokat a pozsonyi Tartományi Hivatal alá rendelték. - 1938. XI. 2: az I. →bécsi döntés ~ D-i részét, 13%-át, visszacsatolta Mo-hoz, amelyet Pozsony vm. visszacsatolt részeivel →Nyitra és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven - Érsekújvár székhellyel - újjászerveztek. - Az 1939. III. 14: kikiáltott Szlovák Államban a létrehozott 6 megye egyike az aranyosmaróti, galgóci, nagytapolcsányi, nyitrai és privigyei járásokra osztott Nyitra megye lett. - 1945. I. 20: a magyar fegyverszüneti egyezmény visszaállította a trianoni határokat, az I. bécsi döntéssel visszacsatolt ter. ismét csehszl. igazgatás alá került. Visszaállították a járási közigazg-t, a →kassai kormányprogram és a Benes-dekrétumok a magyarságot teljesen megfosztották jogaitól, részben deportálták v. elűzték, részben kitelepítették. - A ter. Csehszl. fölbomlásával 1991-től az önálló állammá lett Szlovák Közt. része. 88

Kámánházy Sándor: Nyitra-vm. manifestum. Nyitra, 1790. - Fényes 1836. II. - Wenzel Gusztáv: ~ XV. sz. vámhelyei. Bp., 1872. - Nyitram. szervezete az 1870. évi XLII. t. cz. alapján. Nyitra, 1872. - Duálszky János: Nyitra-vár és város tört. vázlata. Uo., 1875. - Századok 1880. (Tagányi Károly: ~ ném. telepeinek eredete) - Vágner 1896. - Csánki V:250. - Nyitra vm. 1900. - Kőrösi József: A felvidék eltótosodása. Uo., 1898. - Kogutowicz Manó: ~ fali-térképe. Mérték 1:175.000. Uo., 1898. - Czeizel Gábor: Nyitra multja és ~ monográfiája. Nyitra, 1900. - Dedek Crescens Lajos: ~ tört. Bp., 1900. - M. stat. évkv. 1910. 1912:422. - Mo. 1910. é. népszámlálás. 1912:860. - Edelényi 1928:688. - Új Idők lex. IX:3912. - Az első mo-i népszámlálás 1960:114. - KKKP 1993:11. - Györffy III:325. (21. sz. térkép)