Magyar Katolikus Lexikon > N > Nerzesz, IV.


Nerzesz, IV., Snorháli, Szt (Dzovk, Kis-Örményo., 1102.-Hromgláj, Kilikia, 1173. aug. 13.): katholikosz, író. - Az →örmény apostoli egyház egyik legsokoldalúbb, a latin kultúrkörben is elismert képviselője. Nem véletlenül kapta a Snorháli, 'kegyes, tehetséges' nevet, mert nemcsak kiváló pátriárka, hanem teol., író, rétor, fordító, zeneszakértő, kalligráfus is volt. - Az előkelő Páhlávuni nemzetség ivadéka. Gármirvánkh ktorában és bátyja, a hromklai III. Krikor katholikosz udvarában nevelkedett. 1120: pappá, 1127: pp-ké szent. és a katholikosz titkára lett. 1166: katholikosszá vál. I. Mánuél Komnénosz (ur. 1143-80), Szt László kir. unokája Kilikia trónjára is szemet vetett, és ezt nemcsak fegyverrel, de azzal is szerette volna elérni, hogy az örm-eket át akarta téríteni a bizánci rítusra. Ennek ~ mesteri apologetikával állt ellen. A liturgikus imaórák megújítója, himnuszköltő, a ker. egység híve és fáradhatatlan szolgálója. Számos egyh. éneke került be az örm. kánonba, különösen a szentek tiszt-ére írott →sárágánjai. Következetesen tiszta ritmust valósított meg (8-12 szótagos variációban, kedvence a rímes 8-as, a népi fogantatású hájren), meghonosította a rímet. Erkölcstanító versei mellett 300 szórakoztató találós versikét is írt. Ifjúkori verses gesztája (Vibászánuthjun, 1121) népe és nemzetsége tört-ét írja le. Leghíresebb 4000 soros, Jézus, a Fiú c. epikai költeménye (1151), legköltőibb műve a 2000 soros Siralom Edessza elestén, amely a város mohamedán ostromát ~ öccsének elbeszélése nyomán írja le. - A Szentháromsághoz, majd külön az Atyához, a Szentélekhez és a Fíúhoz intézett, a nap 24 órájának megfelelő részekre osztott Hittel vallom kezdetű imáját „És irgalmazz teremtményeidnek és nekem nagy bűnösnek” refrén tagolja. ~ műveiből Tandori Dezső ford. m-ra. K.D.-Szám L.

Armenia 1901:3. sz. (Patrubány Lukács: N. S.) - Schütz Ödön: Hajk és Bél harca. Szombathely, 1995:153. - Örm. Egyh. Hírlevél (az Ararát melléklapja) 1997-99. (Hittel vallom. Leszkovszky György ford. ném-ből.) - BS IX:746. (s.v. Narsete)