Magyar Katolikus Lexikon > N > Nebukadnezár


Nebukadnezár, Nabukodonozor (babilóniai nyelven 'Nabu oltalmazza az örököst'): 2 babilóniai király neve. - 1. I. ~ (ur. Kr. e. kb. 1123-1101) az iszini 2. dinasztia 4. kir-a. - 2. II. ~ (ur. Kr. e. 605-562) Nabopolasszár fia; Jeruzsálem pusztulásának és a →babiloni fogság kezdetének uralkodója. Már mint trónörökös Kr. e. 605: →Karkemisnél (az Eufrátesz felső folyásánál) legyőzte Nechó fáraót (2Krón 35,20; Jer 46,2). Apja halála miatt nem vehette üldözőbe az egyiptomiakat, de Kr. e. 601: újra megtámadta Amaszisz fáraót. - Kr. e. 597: egy újabb szíriai hadjárat során elfoglalta Jeruzsálemet, Jojachin kir-t, ennek anyját, a vezető embereket, a tisztségviselőket stb. Babilonba hurcolta (köztük Ezekielt és Dánielt is; vö. 2Kir 24,8-17; 2Krón 36,5; Dán 1,1). 11 évvel később, Cidkija uralma idején ~ újra körülzárta Jeruzsálemet, 2 évi ostrom után elfoglalta és nagyobbrészt le is rombolta. Rövid ostrom után Tírusz is ~ kezére került (vö. Ez 26,1-28,19). - Ikgr. Álmát a négyféle anyagból készült szoborról (Dán 2,1-35), betegségét (4,28), Dániel próf. és a három ifjú tört-ét leggyakrabban Szentírás-illusztrációkban ábrázolták. - 3. Jud 1,5 is említ egy ~ nevű (asszír) kir-t, aki Ninivében székelt, legyőzött egy bizonyos Arfaxád kir-t, és elküldte Holoferneszt, hogy igázza le Libanon, Palesztina stb. lakóit. Az asszír kir-ok listáján azonban nem szerepel. R.É-**

Kirschbaum III:303. - BL:1316.