Magyar Katolikus Lexikon > N > Napóleon, I.


Napóleon, I., Napoleone Buonaparte, Napoléon Bonaparte (Ajaccio, Korzika, 1769. aug. 15.-Longwood, Szt Ilona-sziget, 1821. máj. 5.): francia császár (ur. 1804-1814. IV, 1815. III-VI) és itáliai király (1805-11). - 1. Élete. Toszkanai eredetű korzikai kisnemes családból származott. 1779-84: a brienne-i, 1784-85: a párizsi felsőbb katonai isk-ban tanult, 1785: tüzér hadnagy. 1789: a →francia forradalom kitörésekor Grenoble-ban főhadnagy. 1793. IV: családjának menekülnie kellett Korzikáról. XII: az I. koalíciós (Anglia, Au., Holl., Piemont, Poroszo., Spo.) háborúban ~ tervei szerint foglalták vissza Toulont, s űzték el az ang. hajókat. 1794. II: tüzér dandártábornok. M. Robespierre (1758-94) bukása után mint „hegypártit” 1795. VII: rangjától megfosztották. X. 5: a királypárti fölkeléskor P. Barras (1755-1829) képviselő ajánlatára a konvent védője, a támadókat kartácstűzzel szórta szét. A direktórium 1796. II. 23: az itáliai hadsereg főparancsnokává tette. III. 9: feleségül vette A. Beauharnais (1760-94) tábornok özvegyét, a nála 6 évvel idősebb Tascher de la Pagerie Josephine-t (1763-1814). A Nizzában III. 26: átvett 37 ezer rongyos, éhező katonával Ceva, Mondovi, Millesimo, Dego és Lodi mellett legyőzte az egyesült piemonti-osztr. sereget, V. 15: bevonult Milánóba. Az ostromlott Mantua fölmentésére érkező Wurmser osztr. tábornokot VIII. 5: Castiglione, IX. 8: Bassano, Alvinczy József (1730-1810) fölmentő seregeit XI. 15-17: Arcole és 1797. I. 14: Rivoli mellett verte meg. II. 2: bevonult Mantuába. VI. Pius p. (ur. 1775-99) és az ol. fejed-ek hadisarccal és műkincsekkel vásárolták meg a békét. A Leobenig hatoló ~ X. 17: Ferenc cs-ral (ur. 1792-1835) megkötötte a Campo Formió-i békét, a fr-k a hadifoglyokat (köztük kb. 10 ezer m-t) eladták Marokkóba rabszolgának, jóllehet előzőleg vállalták, hogy elengedik őket. Milánóban ~ létrehozta a →Cisalpin Köztársaságot. Kárpótlásul a megszüntetett →Velencei Köztársaságot Au-nak engedte át. - Egyiptom megszerzésével ~ Anglia indiai uralmának megtörését javasolta a direktóriumnak, mely jóváhagyta hadjáratát. V. 19: Toulonból 40 ezer fővel kelt útra, VI. 11: elfoglalta a johannita lovagrendtől Máltát, Alexandria VII. 1: meghódolt. VII. 6: a piramisok melletti csatában tönkreverte a mamelukok lovasságát, VII. 25: bevonult Kairóba. VIII. 1: H. Nelson admirális (1758-1805) brit flottája Abukirnál megsemmisítette a fr. hajóhadat, elvágta ~ összeköttetését Fro-gal, mely ellen Anglia XII. 24: létrehozta a II. koalíciót (Anglia, Oroszo., Au., Nápoly és Töröko.). 1799. V-i szíriai kudarca és a kitört pestis miatt ~ csapatok nélkül X. 9: visszatért Fro-ba. XI. 9-10: a brumaire-i államcsínnyel megbuktatta a direktóriumot; egyeduralma lényegében lezárta a forr-at. XII. 24: az új alkotmány szakított a forr. pol. alapelvével, a népfelséggel, kihagyta az emberi jogok nyilatkozatát, a hatalmat 3 tagú kozulátusra bízta, ~t 10 évre I. konzullá választották. - Központosította a közigazgatást, támogatta 1800: a Banque de France alapítását. XII: pokolgépes merényletet követtek el kocsija ellen, de ~ sértetlen maradt. 1802. III. 27: az Angliával kötött, 1 évre szóló amiens-i béke 9 é. háborúskodást zárt le. ~ helyreállíthatta a költségvetési, pénzügyi és belpol. egyensúlyt. V. 15: megalapította a Becsületrendet, mellyel híveiből új nemességet teremtett. VIII. 2: élethossziglan konzullá nyilvánították 3 millió szóval néhány ezer ellenében. 1804. II. 16: „királypárti puccskísérletet és köztársasági összeesküvést” lepleztek le. -

Polgári törvénykv-e (1804. III. 27: Code civil) egységesítette Fro. jogrendszerét, amit a megszállt ter-eken is bevezettek, megteremtve ezzel a polgárosodást. Népszavazás után (3.572.329 szóval 2569 ellen) V. 18: császárrá nyilvánították, XII. 2: a párizsi Notre Dame-ban ~ VII. Pius p. jelenlétében megkoronázta önmagát. Családtagjainak császári hg. címet adott, fölújította a régi udvari méltóságokat, jeles tábornokait tábornagyokká nevezte ki, hg., gr. címek adományozásával hívei főnemesek lettek. - Au. és Svédo. csatlakozásával az Anglia megtámadásának hírére 1805. IV. 11: alakított angol-orosz szöv-hez, létrejött a III. koalíció. - Milánóban 1805. V. 26: ~ Itália (a volt Cisalpin Közt.) kir-ává koronázta magát (alkir-a 1805-14: mostohafia, E. Beauharnais [1781-1824]). VI. 4: a Liguriai Közt. csatlakozott Fro-hoz. A III. koalíció elleni háborújában X. 17: Ulmnál az osztr. sereg megadta magát. X. 21: Trafalgárnál a Nelson vezette brit flotta szétszórta a fr. hajóhadat. XI. 13: ~ bevonult Bécsbe, XII. 2: Austerlitznél (Morvao.) döntő vereséget mért az osztrák-orosz erőkre, Oroszo. kivált a III. koalícióból. XII. 15: a schönbrunni szerződésben Poroszo-gal véd- és dacszöv-et kötött, XII. 16: a pozsonyi békében a Habsburgok ter-eket vesztettek, a ném. fejedségek fr. befolyás alá kerültek. ~ 1806. I. 1: eltörölte a közt. naptárt, a forr. utolsó maradványát. 16 ném. áll. VII. 12: megalakította a →Rajnai Szövetséget (melyhez még 20 áll. csatlakozott), védnöke ~ lett, 63 ezer fős seregével szabadon rendelkezett. III. 30: testvérét, Józsefet Nápoly (ur. 1806-08), VI. 5: Lajost Hollandia kir-ává (ur. 1806-10) tette. A IV. koalíciós háborúban a porosz sereget 1806. X. 14: a jénai csatában ~, Auerstädt mellett Davoût verte tönkre. X. 27: ~ bevonult Berlinbe, s XI. 21: kiadta az angol áruk Eu-ból való kitiltásáról, a kontinentális zárlatról szóló rendeletét. Ez időlegesen megerősítette a földrész gazd-át, de fölvirágoztatta a csempészetet. 1807. II. 7-8: az egyesült porosz és orosz sereg ellen döntetlen csatát vívott Eylau mellett, VI. 14: a friedlandi csatában szétverte az orosz hadat. Hatalma csúcspontján, VII. 7-9: a tilsiti békében Oroszo-ot csatlakoztatta a kontinentális zárlathoz. Poroszo-tól elvette ter-ének felét, a Ny-i részein alkotta meg a vesztfáliai kirságot (élén öccsével, Jeromossal, ur. 1807-13), K-i, lengyel részekből a varsói nagyhgséget a szász kir. kormányzása alatt. Angliát és Portugáliát kivéve az eu. áll-ok Fro. szöv-esei v. hűbéresei voltak. - Sikereit kivételes katonai képességének, a forr. katonai újításainak, nemz. szellemének, tehetség alapján válogatott tisztjeinek köszönhette. A megszállt ter-eken korszerű jogrendszert, ellenőrizhető közigazg-t vezetett be, de a lakosság nemz., vallási érzelmeit, önállósulását nem támogatta. 1808. II. 16: csapatai bevonultak Spo-ba, V: a sp. kir-t és örökösét lemondatta, bátyját, Józsefet ültette a sp. trónra (ur. 1808-13), nápolyi kir-lyá sógorát, J. Murat-t nevezte ki (ur. 1808-15). Fro. erőit a sp. háború elfecsérelte, csupán a sp. gyarmatok függetlenségi mozgalmát erősítette. Az V. koalíciós háborúban „5 nap alatt 4 győzelem” (Abensberg, Landshut, Eckmühl, Regensburg) után V. 13: bevonult Bécsbe. A schönbrunni kastélyból intézte V. 15: kiáltványát a magyar nemzethez, melyben a Habsburg-háztól való elszakadást ajánlotta, biztosítékok híján eredménytelenül. A V. 21-22-i asperni csatavesztése után ~ mostohafia, Jenő VI. 14: a győri csatában szétverte az elavult fegyverekkel is vitézül küzdő m. nemesi fölkelőket. VII. 5-6: a győztes wagrami csata után ~ X. 14: a schönbrunni (bécsi) békében Au-tól elvette Dalmáciát, Galíciát és Salzburgot. - Dinasztiaalapítási szándékkal XII. 15: elvált Jozefintől, amit 13 bíb. nem ismert el, őket száműzte, helyüket a híveivel töltötte meg. 1810. IV. 1-2: feleségül vette I. (Habsburg-Lotharingiai) Ferenc osztr. cs. lányát, Mária Lujzát (1791-1847). 1811. III. 20: megszületett a trónörökös, aki a római kir. c-et kapta. 150 ezer fővel 1812. VI. 24: megindított oroszo-i hadjáratát (IX. 1: Moszkva elfoglalása ellenére) Kutuzov meghiúsította, ~ 100 ezer főre apadt seregével X. 9: megkezdte a visszavonulást.

A hideg és az állandó támadások miatt 40 ezer emberrel érte el a Berezina folyót, ahol XI. 26-29: serege az átkeléskor megsemmisült. 15 ezer emberrel érte el Vilnát. 1813. II. 28: megalakult Fro. ellen a porosz-orosz-svéd kaliszi szöv., melyhez VII: Au. is csatlakozott. A győztes drezdai csata (VIII. 26-27) után X. 16-18: a lipcsei csata (a népek csatája) elvesztésével a Rajnai Szöv. fölbomlott, Fro. hadszíntér lett. 1814. III. 30: Párizs meghódolt, III. 31: megszállták a szövetségesek. A szenátus IV. 2: ~t megfosztotta a tróntól, melyről IV. 4: a fia javára, IV. 6: föltétel nélkül lemondott. IV. 20: száműzetésbe indult. V. 30: az I. párizsi békében hgségként megkapta Elba szg-ét és évi 2 millió frankos életjáradékot. IX. 18: megkezdődött az eu. hatalmak →bécsi kongresszusa, mely a forr. előtti állapotokat kívánta visszaállítani. - 1815. II. 26-III. 1: ~ visszatért Fro-ba, III. 20: bevonult Párizsba, elfoglalta a trónt, módosította az alkotmányt. A bécsi kongr. III. 13: 'kiközösítette az emberiség sorából', újra fölosztotta Eu-t. ~t VI. 18: a waterlooi csatában legyőzték, VI. 22: lemondott a trónról. A szövetségesek brit javaslatra Szt Ilona szg-re száműzték (ahol vsz. arzénnel megmérgezték). - IX. 26: az osztr. cs., az orosz cár és a porosz kir. monarchiájuk s a kialakított határok megtartására megkötötte a →Szent Szövetséget, melyhez az ang. kir. kivételével mindegyik eu. uralkodó csatlakozott. XI. 30: a II. párizsi békében meghagyták Fro. 1789-es határait, de 700 millió frank hadisarcra kötelezték. - ~ hamvait 1840: a párizsi Invalidusok tp-ában helyezték el. -

2. Egyházpolitikáját meghatározta a fr. forr., mely kezdetben nem volt egyházellenes. Az 1789. V. 5: Versailles-ban összeült rendi gyűlésen a polgárság (harmadik rend) és az első rend között teljes volt az egyetértés; VI. 23: a forr. nemzetgyűléshez 149 plnos és 4 pp. csatlakozott; VIII. 4: az egyh. önként mondott le rendi kiváltságairól. Az új alkotmány az emberi jogok mellett a lelkiismereti és vallásszabadságot is biztosította. Az Egyh. ellen a támadást 1789. XI. 2: az egyh. vagyon áll. tulajdonba vétele nyitotta meg, amit még egy csakhamar hitehagyó pp., Ch. M. de Talleyrand (†1838) is javasolt. Ezt követte az államosítás, mely egyh. isk-k, szeretetházak, kórházak stb. megszűnését vonta maga után. Az egyre radikálisabb befolyás alatt álló alkotmányozó nemzetgyűlés 1790. II. 13: kimondta az összes nem szociális jellegű szerzetesrend föloszlatását; VII. 12: új egyh. alkotmányt (Constitution civile du clergé) léptetett életbe, mely az egyh-at elszakította Rómától, a fr. államnak rendelte alá, megszüntetett ppségeket, a pp-ök joghatóságát korlátozta, az egyh. hivatalok betöltését a pol. joghatóságra ruházta, a kápt-okat föloszlatta. Az új alkotmányt a 44 pp. közül 2 fogadta el (köztük Talleyrand), de áll. nyomásra esküt tett rá a papságnak kb. 1/3-a, a klérus tehát megoszlott, amit VI. Pius p. halogató pol-ja is elősegített. A p. ugyanis (aki a fr. egyh. eseményekkel kapcsolatban ellentmondásos környezetének befolyása alatt állt) a fr. egyházi alkotmányra szóló eskütételt csak 1791. IV. 13: tiltotta meg, amikor a fr. papság nagy része kényszerűségből már letette az esküt, sőt új pp-öket is szenteltek, s ezáltal a fr. egyh. egy része szakadárrá vált. - 1791. X: a hatalomra került girondisták 300 papot, 3 pp-öt mészároltak le, 1793: az esküt megtagadókra halálbüntetést mondtak ki; csaknem 40 ezer pap volt kénytelen elhagyni Fro-ot. Marat (1792-93) és Robespierre (1793-94) rémuralma alatt az ún. alkotmányos (szakadár) egyházat is fölfüggesztették, s megindult az ország erőszakos elkereszténytelenítése és a jakobinus eszmék, köztük az ész vallásának terjesztése. Robespierre rémuralmának a megdöntése (1794. VII. 27.) és a direktórium uralma (1795-99) az egyh. és áll. viszonyában nem hozott lényeges változást, jóllehet belső és külső nyomásra 1795. II. 21: a direktórium kénytelen volt az egyh. és áll. szétválasztását törv-be iktatni. -

1796: ~ Milánó és az egyh. állam É-i részének a megszállásával a p-t engedményekre kényszerítette. VI. Pius nem volt hajlandó az ún. alkotmányos fr. egyh-at elismerni, de a toletinói békében (1797. II. 16.) óriási hadisarcot fizetett, s az egyh. áll. nagy részét átengedte a fr-knak. Ennek ellenére ~ csapatai 1798. II. 10: megszállták Rómát, kikiáltották a Római Köztársaságot, a 81 éves halálos beteg pápát letartóztatták, majd 1799. III: Grenoble-on keresztül Valence-ba hurcolták (VIII. 29: itt halt meg, miután előbb sorsáról értesítette az eu. udvarokat, és a bíb-okat rendkívüli hatalommal ruházta fel a pápaválasztásra vonatkozólag). - Utóda, VII. Pius (ur. 1800-23) fő célja az egyh. áll. visszaállítása, a szétszórt kúria újraszervezése és a fr. egyh. állapotok rendezése volt. - Ebben az időben ~ vallásilag teljesen közömbös, csaknem hitetlen volt, az egyh-ban és a vallásban nem látott mást, mint eszközt pol. célja elérésében. Meg volt róla győződve, hogy Fro. csak akkor lehet igazán nagyhatalom, ha az egyszerű nép kat. marad. Valláspol-jának tehát két célkitűzése volt: a vallási béke megteremtése és az egyh-nak az áll. szolgálatába állítása. 1800 nyarán e célok érdekében ajánlatot tett a p-nak tárgyalásokra vonatkozóan. A konkordátumos tárgyalások igen lassúnak és nehéznek bizonyultak. Az 1801. VII. 15: aláírt →francia konkordátum 17 szakaszban rendezte a fr. egyh. viszonyokat, a 60 új ppségre és főpásztoraikra vonatkozóan az államnak jogokat biztosított, s a még meglévő egyh. vagyont visszaadta; a kat. vallásnak uralkodó jelleget (religion dominante) biztosított. Mindehhez azonban ~ a törvénykv-ében önkényesen 77 ún. organikus cikkelyt fűzött, melyek az államegyház rendszerét tartósították, VII. Pius minden tiltakozása ellenére. - Az egyh. élet újjászervezése igen lassan haladhatott, 10.477 egyh. hivatal (az összes 21,2 %-a) még 1808: sem volt betöltve. 2 ppség szakadásba ment és Lyon környékén a 19. sz. közepéig fennálló „kis egyházat” (petite Église) alapított. - ~ egyházpol-ja végül újabb bonyodalomhoz vezetett. VII. Pius, annak reményében, hogy az organikus cikkelyeket ~nal visszavetetheti, elhatározta, hogy a császárrá kikiáltott uralkodó meghívását elfogadva, saját maga megkoronázza őt. 1804. XII. 2: a párizsi Notre Dame-ban azonban ~ saját maga tette a fejére a koronát, s engedményekre sem volt hajlandó. Sőt 1806: hozzáfogott régi terve megvalósításához, ahhoz, hogy a pápát a fr. politika szolg-ába állítsa. Új katekizmust adatott ki, a pápával elbocsáttatta államtitkárát, a különleges tehetségű Ercole Consalvit (†1824), 15 bíb-t száműzött Rómából, 1808: elfoglalta és 1809: Fro-hoz csatolta az Egyh. Államot. 1809. V. 17: megfosztotta uralmától VII. Piust. VII. 5: a fr-k a pápát letartóztatták és Savonába (1812. VI. 9: Fontainebleau-ba) hurcolták, ami →önmagától beálló büntetésként kiközösítéssel jár. X: a bíb-okat, a rendfőnököket, a p. kancelláriát, a levtárat stb. ~ Párizsba szállíttatta. A főpapok közül 13 bíb. nem volt hajlandó részt venni ~ és Ferenc cs. lánya, Mária Lujza esküvőjén, mivel ~ első házasságát érvényesnek tartották.

Ezért ~ megfosztotta őket a bíb. méltóságtól. Miután VII. Pius ~ kegyeltjeit nem volt hajlandó pp-nek kinevezni (1810: már 27 ppség volt főpásztor nélkül), ~ 1811: nemzeti zsinatot hívott össze Párizsba azzal a céllal, hogy a pápára nyomást gyakoroljon. A zsinat azonban ~ tervét, az újabb szakadást a leghatározottabban elutasította. Ekkor ~ a beteg és elszigetelt p-tól több napos szüntelen zaklatás eredményeként egy megegyezés tervezetét csikarta ki, melyet 1813. I. 28: mint „fontainebleau-i konkordátumot” tett közzé, s melyet a p. hamarosan ünnepélyesen visszavont. VII. Pius bátor kiállása a pápaságnak hallatlan tekintélyt kölcsönzött, és meggyőzte az eu. hatalmakat arról, hogy az Egyh. Állam és a Szentszék semlegessége nemzetközi érdek. Az 1814. V. 20: Rómába visszatért pápát a nép örömujjongással fogadta. - A ~ által létrehozott konkordátum 1905-ig volt érvényben. -

3. M: ~ önéletírása saját keze és diktálása után. Magyarázta Fábián Gábor. Pest, 1829. (új lenyomat 1992) - Bonaparte ~ emlékirata. A magyar ~-irodalom legrégibb, egykorú kéziratos lelete 1815-1915. Előtanulmánnyal, szövegjegyzetekkel, valamint I. ~ életrajzával ellátta és sajtó alá bocsájtá Huttkay Lipót. Bp., 1915. - ~ Szt Ilona-szigeti emlékiratai. Vál. Ford. Tímár László. Uo., 1998. 88-**

I. ~ cs. élete. 2. kiad. Pest, 1863. - Füssy Tamás: VII. Pius pápasága. Bp., 1876. (Házi kvtár 23-24.) - Lázár Lajos: Mária Lujza. a fr-k cs-néja. Uo., 1883. (Tört. kvtár) - Hadtört. Közlem. 1889:79. (Gömöry Gusztáv: Az 1809. é. m. nemesi fölkelés) - Irodtört. 1913:368. (Bellaagh Aladár: ~ kiáltványa a m-okhoz) - R. Kiss István: Az utolsó nemesi fölkelés. 1-2. köt. Bp., 1909-11. - Schuy Gilbert: Bacsányi János és I. ~ 1809-i proklamációja a m-okhoz. Uo., 1914. (Tört. értekezések) - KL III:373. - Lefebvre, Georges: ~. Uo., 1936. (újból Ford. Józsa Péter. Uo., 1975) - Bay Ferenc: ~ és Mo. Uo., 1941. - Castelot, André: ~. Ford. Somogyi Pál László. Uo., 1975. (újból 1999) - Stacton, David: A Bonaparték. Ford. Terényi István. Uo., 1975. - Adriányi 1975. - Kosáry Domokos: ~ és Mo. Uo., 1977. - Veress D. Csaba: ~ hadai Mo-on. 1809. Uo., 1987. - LThK 1993. VII:635. - Tulard, Jean: ~. Ford. Holub Krisztina. Uo., 1997. (Oziris kvtár)