Magyar Katolikus Lexikon > N > Nagykun Kerület


Nagykun Kerület. Ter. 1870: 204.109 kh 48 öl. Népessége 1745: 8400, 1801: 31.840 fő, 1828: 8347 házban 47672 fő, 1839: 49.958 fő (7363 r.k., 42.434 ref., 11 ev., 150 g.kel.), 1870: 60.215 fő (11.916 r.k., 46.910 ref., 113 ev., 1169 zsidó, 107 egyéb vall.). - Székhelye: Kardzagújszállás [Karcag] (1703: mezőváros), települései: Madaras (1811: mv.), Kisújszállás (1806: mv.), Kunhegyes (1811: mv.), Túrkevi (1808: mv.), Szent Mártony [Kunszentmárton] (1807: mv.). Puszták: Bolcsa, Ködszállás, Magyarka, Organd Szent Miklós, Kis és Tóth Turgony, Marialaka, Csorba, Kis Kaba, Móricz, Pohamara, Fabiánka, Kápolnás, Kolbász, Mesterszállás. - Vizei: Berettyó, Hortobágy, Kőrös. A Nagykun Kerületben található az egykori avar sánc, az Ördög-árok. A Tisza áradásai és a mocsárvilág megfékezésére 1754: és 1760: össz. 490 öl gátat építettek, majd részben ezek helyére Karcag, Kisújszállás és Kunhegyes összefogásával 1786: elkészült a Mirhó-gát. - Nagyobb kitelepülés a Bácskába 1782: Ómoravica, Feketehegy és Pacsér helységekbe történt. - Kiskun Kerület. Ter. 1870: 388.588 kh 800 öl; 2 nagyobb és 2 kisebb területből áll. Népessége: 1785: 10.752, 1801: 38.148 fő, 1828: 7954 házban 60.783 fő, 1839: 60.118 fő (33.732 r.k., 26.010 ref., 219 ev., 55 g.kel., 102 zsidó), 1870: 74.715 fő (47.839 r.k., 24.826 ref., 346 ev., 1675 zsidó, 29 egyéb). Székhelye: Félegyháza (1774: mezőváros), települései: Halas (1721: mv.), Tatár-Szent Miklós [Kunszentmiklós] (1794: mv.), Lacháza (1839: mv.), Szabadszállás (1819: mv.), Fülöpszállás (1825: mv.), Majsa (1837: mv.), Dorozsma (1838: mv.). - Pusztái: Fejértó, Füzes-Bolota, Zsana, Tajó, Bodoglár, Mérges, Füzes, Átokháza, Ülés, Kígyós, Ágasegyháza, Pálos (közs. Jászságban), Csólyos, Szent László (közs. Jászságban), Szank, Móricgáttya, Ferencszállása, Galambos, Kisszállás (1/2 közs. Jászságban), Páka, Jakabszállás, Orgovány, Mizse (közs. Jászságban), Lajos (közs. Jászságban), Bene (közs. Jászságban), Kerekegyháza (1/3 közs. Jászságban), Kis-Balás, Bösztör, Bábony, Káta, Csókás, Jakabháza, Kara (közs. Jászságban), Kocsér (közs. Jászságban). - Vizei: Duna (Lacházánál), Bak-ér, Kígyós-ér, Tisza (Maty ága). - Tavai: Halastó, Sóstó, Fejértó, Pir-tó, Fertő. - Az 1871:18. tc. után a ~ korábbi 17 mezővárosa közül csupán 9 kapott rendezett tanácsú városi rangot. 16 település községgé alakult át. A korábbi pusztákból községgé alakult Kerekegyháza és Szank. Az 1876:33. tc. megszüntette a ~ törvényhatósági különállását. A Jászság és a Nagykunság →Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, a Kiskunság →Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett, Dorozsma községet Csongrád vm-be kebelezték. Pa.I.-88

Horváth Péter: Értekezés a kunoknak és jászoknak eredetekről, azoknak régi és mostani állapotjáról. Pest, 1823. - Fényes Elek: Magyar országnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja: statisztikai és geographiai tekintetben. V. köt. Pest, 1839. - Palugyai Imre: A Jász-Kún Kerületek s Külső Szolnok Vm. leírása. Pest, 1854. - Bathó Mór: A ~ben 1869. dec. 21. megkezdett népszámlálás eredménye. Jászberény, 1873. - Az első mo-i népszámlálás (1784-1787). Szerk. Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Bp., 1960:64. - Kiss József: A ~ parasztsága a Német Lovagrend hatósága idején. Bp., 1979. - Adatok Szolnok m. történetéből. 1-2. köt. Szerk. Botka János, Tóth Tibor. Szolnok, 1980-89. - Bánkiné Molnár Erzsébet: A ~ társad-a és igazgatása 1745-1848. Gyula, 1991. - Kiss József: A Pesti Invalidus Ház jász-kunsági földesurasága 1731-1745. Bp., 1992.

jászkun székek, kun székek: a 15. században kun és jász nemzetségek közigazgatási-bíráskodási központjai Magyarországon. - Elnevezésük az ítélőszékből ered, bírói székek voltak, a joghatóságuk alá rendelt népekkel és ter-ekkel. A szászok és székelyek székeihez hasonlóan a kunoknak is 7 széke szerveződött, 1419: Hontos-szék (Fejér vm.), 1424: Szentelt-szék (Csanád vm.), 1440: Kolbáz-szék (Nagykunság), 1451: Halas-szék (Kiskunság), 1452: Kecskemét-szék (Kiskunság), 1439: ill. 1469: Berény-szék (Jászság), 1469: Mizse-szék (Kiskunság) [korábbi neve 1439, 1440: föltehetően Kara-szék]. Egy-egy szék vsz. egy-egy nemzetség szállásterületén alakult ki: Cseftán (Csortán) nemből a Halas-szék, Olás (Olaas) nemből a Kolbáz-szék, Kór (Koór) nemből a Szentelt-szék, Jászok nemből a Berény-szék, Iloncsuk (Ilunchuch) nemből a Kecskemét-szék. - A székek kialakulása a nemzetségi szervezet bomlásával ill. a bíráskodás átalakulásával függ össze. - A kunok és jászok mongol támadás hatására hagyták el lakhelyüket, a 13. sz: érkeztek Mo-ra. 1279: a II. →kun törvény szerint 7 nemzetségük telepedett meg (a 7. vsz. a jász nemzetség volt). E törv. szálláshelyüket a Duna-Tisza közén, a Körös mellett, a Maros és Körös között és partjain; a Temes és Maros között és környékén határozta meg. Ekkor szabályozták egyh., birtok-, katonai és bíráskodási viszonyaikat is. Megkapták a nemesek és várjobbágyok lakatlan földjeit, de a monostorokról, egyh-akról és ezek földjeiről le kellett mondaniuk. Országos nemességet kaptak, földesuruk a kir. volt, aki ezt a jogát a nádoron keresztül gyakorolta. Kiváltságaikért személyes hadkötelezettséggel tartoztak. A szállások (descensus) élén szállás-kapitányok álltak, akik a 14. sz: fokozatosan átvették a nemzetségi kapitányok szerepét. Kisebb ügyekben bíráskodási feladatokat is elláttak. Nem választott tisztségviselők voltak, hatalmuk a földesúri birtokon alapult. Fontosabb ügyekben - mint a kunok és jászok főbírája - a nádor ítélkezett. Később ezt a feladatát Heves és Külső-Szolnok vm. ispánjai, a 14. sz. végétől a tárnokmester és a lovászmester, majd a budai várnagy látta el. A kunok és jászok igyekeztek átvenni a kirendelt bírák szerepét, a 15. sz. elejétől maguk is választottak bírót v. kapitányt, aki a kirendelt bíróval együtt ítélkezett. 1456: a bíráskodás szervezetét átalakították (Halas-széknél, majd a többi széknél is); a kirendelt bírákat választott kapitányok és 12 esküdt váltotta föl, akik a kunok és jászok ügyeiben maguk ítélkeztek; föllebbezni a kir. kúriához lehetett. A szálláskapitányok jogköre változatlan maradt. A szék (sedes) kezdetben csak azt a települést jelentette, ahol az ítélőszéket tartották, később a megjelölés kiterjedt a székkapitány joghatósága alá tartozó ter-ekre. - 1419: okl. alapján Hontosszékhez tartozott Baydamer szállás, Chabak, Gyolcspál szállás, Hontosegyház, Ivankateleky, Karácsonmiklós szállás, Kelbelkuarth, Sárosd szállás, Tubaliszentpéter, Újszállás, Kaythorszállás, Előszállás, Jakabszállás, Perkáth (össz. 14) [föltehetően a Becse (Csepel) szigeti királynéi kunok szállásai és Laczháza (Zánthó) is]; - 1424: (említett) Zentelt-székhez: Zentheltegyház város, Vizesgyán, Thapson, Jangotszállás, 1428: Hallosszállás, Kunszőllős, 1438: Válkán v. Benedekszállás, Koyampálszállása, Deszk (össz. 9), vsz. ide csatolták a besenyők 1369: Csanád vm-ben említett több szállását is; - 1461: (említett) Kolbáz-székhez: 1389: Waychunnípe, Alon v. Olunnípe, Újszállás v. Zakegyház, Fábian-Sebestyén, 1395: Csonkaszentmiklós, Kisszállás, Csorbajánosszállása, Homokszállás, Besemihálszállása, Chunegyház, Kolbászszállás, Abchykszállás, 1395, 1410: Pohamara, 1397, 1399, 1408: Kakath, 1407: Karczag, Hegyes, 1447: Kunszentmárton, 1506: Asszony szállás, 1513: Bolcsatelek, Magyartelek, Újtelek, Teretnest, Hatház, Borugház, Tatártelek, Péntektelek, 1524: Turgonypéterszállás, Orgondaszentmiklós, Kápolnatelek v. Kápolnás, Maryalaka, Madaras 1537: Mesterszállás, (össz. 32) ill. a többi nagykun szállás; -

Halas-székhez: 1407, 1451: Halas város, 1436: Ötömös szállása, Jamanelek szállása, 1452: Kalasszállás, Borobásszállás, Jakabaszállás, 1436, 1457, 1493: Majosszállás, 1469: Kaskantyúszállás, 1473: Csólyosszállás, Fejértó, Kempeczszállás, 1475: Thertelszállás, Kengchegszállás, Boychaszállás, 1493: Kazalháza, Kethenszállás, Vadkert, Keczel, Tetétlen, Jakabháza, Zomokszállás, Ellés, Aszony szállása, Baltha szállása, Altakszállás, (össz. 25), vsz. még Dorosma, Bánfalva, Gyékéntó, Szent Mihály kun községek, 1436: Orbogán szállása (1509: Orgován néven), 1451: Harka, Bugacsháza, Zankszállása; - Kecskemét-székhez: 1472: Othasylliszállás, 1488, 1490: Szentkirályszállása, 1491: Kecskemét, 1509: Köncsögszállás; - Berény-székhez (az összes jász v. philisteus szállás): 1411-1535: Berényszállás (1480: már város), 1422-1501: Kisér, 1423-1527: Árokszállás, 1424-38: Újszász, 1425: Szarvas, 1407-1533: Négyszállás, 1433-1533: Fényszaru, 1438-1501: Apáti, 1450-1516: Ágó, 1450-1535: Borsóhalma, 1450-84: Mihálteleke, 1450: Necheyegyház, Lanthó, Vydszállás, 1450-84: Szentgyörgy (Jászalsó-) [1466: Bertaszentgyörgy, 1484: Gerlaszentgyörgy néven is], 1458-84: Bódogháza (1466: Bódogfalva néven), 1466: Pazsán, 1466-1501: Razsangszállás, 1468-99: Jákóhalma, 1501: Mesky (Miske); - Mizse-székhez: 1423: Zombatszállás, Mindszent, Buzgán szállás, Boldogasszonyegyháza kun községek, Gengelteleke, Csókáshegyeharasztya, Homytha, Belcherhorhán, Kunjakabhorhán, Weteuch, Mamahomoka, Zombatkutha, Chedeurhamoka kun puszták, 1424: Félegyháza, 1462: Beneszállása, 1472: Pálkaszállás, melyek közül a Kecskemét környékiek 1424: kirnéi kunszállások. A 7 székben az említett időben a ~ szállásainak száma kb. 130. - A Mo-ra költözött kunok és jászok ősi pogány vallást követtek. A kerség elterjedése összefüggött állandó megtelepedésükkel. 7 nemzetségük 5 egyhm. - kalocsai, váradi, egri, csanádi és váci - ter-én szállt meg. 1279: a törv. előírta, hogy minden egyházfő 1 báróval és 2 nemessel menjen a ter-én lakó nemzetségekhez, és keresztelje meg annak tagjait. A belviszályok és az egyh. tizedtől való félelem miatt az áttérés igen lassú volt. VI. Kelemen p. (ur. 1342-52) a minoritákat bízta meg térítésükkel, akik 1472: (Jász)Berényben ktort építettek. A kerség terjedését hely- és személynevek jelzik: 1357: Berényszállás és Jákóhalma lakói ker. nevet viseltek; szállásnevek 1385: Csonkaszentmiklós, Kunegyháza, 1389: Zakegyháza, Szent Fábián-Sebestyén. Egyre több tp-uk épült, de a ker. vallás csak a 15. sz: vált ált-sá közöttük. - A ~ megszűnésével kapcsolatban adat csak Hontos-székről található: I. (Szapolyai) János kir. (ur. 1526-40) 1537: a pécsi pp-nek adományozta szállásait. A ~ szervezet a tör. közig. kiépülése és a m. közig. átszervezése nyomán elveszítette eredeti jelentőségét. A Jászkunság kerületté szervezésével a közig-t és a bíráskodást új alapokra helyezték. →Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Pa.I.

Gyárfás István: A jász-kunok története. Bp., 1883. III:422. - Századok 1932:51. (Kring Miklós: Kun és jász társad-elemek a kk-ban); 1939:430. (Mályusz Elemér: A kk. m. nemzetiségi pol.) - Székesfehérvár évszázadai. 2. Székesfehérvár, 1972:76. (Mándoky K. István: A Hantos-széki kunok) - Györffy IV:525. - Pálóczi 1989:47. - Györffy György: A magyarság keleti elemei. Bp., 1990:298.

Jászkunság   →Jászkun Kerület