Magyar Katolikus Lexikon > N > Nápolyi


Nápolyi Johanna, I. (1326.- Muro vára, 1382. máj. 22.): nápolyi királynő (ur. 1343-81). - I. Károly Róbert m. kir. (ur. 1307-42) kisebb fiának, András m. hg-nek 1333: jegyese, 1342: felesége. 1343. I. 19: meghalt I. (Anjou) (Bölcs) Róbert nápolyi kir. (ur. 1309-43), aki végrendeletében az 1333-i szerződést mellőzve, egyedül unokáját, ~t jelölte örökösének, aki ezután férje mellőzésével, Lancia özv. királynő gyámsága alatt egyedül uralkodott. 1343. VI: Piast Erzsébet m. anyakirné (I. Nagy Lajos kir. anyja) a kincstár aranykészlete javával Nápolyba ment, hogy András hg. koronázását segítse. VIII. 1: a nápolyi kir. család követséget küldött VI. Kelemen p-hoz (ur. 1342-52), hogy Andrást és ~t együtt koronázza kir-lyá. A p. ezt 1345. IX: elrendelte, de ~ IX. 18/19: megölette a férjét (tudtával Aversában megfojtották, utószülött fia XII. 25: →Martell Károly). A gyilkosságról hamis tudósításokat küldözgetett az udvaroknak. - ~ vigasságokban és szerelmi kalandokban töltötte életét, hamarosan eljegyezte magát Tarantói Róberttel, majd botrányos kalandok után 1347: annak öccséhez, Tarantói Lajoshoz ment feleségül. - I. (Nagy) Lajos kir. 1346. I. 15: kérte VI. Kelement, hogy öccse gyilkosait (~t, a fölbujtót, s testvérét, Máriát, Róbert tarantói hg-et és fivéreit és Károly durazzói hg-et és fivéreit) fossza meg a nápolyi kirsághoz való joguktól, s azt mint a pápaságra visszaszálló hűbért reá, Lajosra, az Anjou-házból való elsőszülöttnek elsőszülöttjére ruházza. Egyidejűleg tiltakozott ~ és Lajos tarantói hg. házassága ellen. Elégtételt nem kapván I. Lajos hadat indított testvére gyilkosai ellen (→nápolyi hadjáratok). Közeledtére ~ 1348. I. 14: Marseille-be menekült, serege megfutamodott, I. 18: férje, Lajos is elmenekült Nápolyból. Támogatásért cserébe ~ eladta Avignont, az akkori pápai székhelyet VI. Kelemen p-nak, aki VIII. 7: ~nak és férjének kir. címet adott (~t csak 1352: koronázták meg). - I. (Nagy) Lajos András egyik gyilkosát, Károly hg-et 1348. I. 22: kivégeztette, több Anjou hg-et túszként Mo-ra küldött. II. 15 k. bevonult Nápolyba, fölvette a szicíliai (nápolyi) kir. címet, majd hazatért. - ~ a kir. hatalmat férjére ruházta, akivel IX. 17: visszatért Nápolyba. Botrányos élete miatt saját férje nyilvánosan férjgyilkosnak nevezte. Tarantói Lajos visszafoglalta a m-ok megszállta erősségek egy részét, 1349: p. közvetítéssel 1 é. fegyverszünetet kötöttek. - 1350. IV: Nagy Lajos II. hadjáratát vezette ~ ellen. VI. Kelemen p. VI. 6: ~ támogatására biztatta a nápolyiakat és Genovát, VIII: ~ és férje Genovába menekült, XII: p. támogatással Nagy Lajos és ~ fegyverszünetet, 1352 őszén békét kötött. ~ férjével 1351. III: ismét visszatért Nápolyba. Tarantói Lajos 1362: meghalt. ~ 1363: férjhez ment a birtok és hatalom nélküli III. (Aragóniai) Jakab (ur. 1324-43) mallorcai kir-hoz (†1375). Elismerte III. (Együgyű) Frigyest (ur. 1355-77) Szicília kir-ának, ezzel véget vetett az Anjou- és az Aragóniai-ház Szicíliáért folyó vetélkedésének. - Gyermekei meghaltak, unokahúgát, Margitot Durazzói Károllyal házasította össze. 1376: férjhez ment Braunschweigi Ottó ném. zsoldoshoz, akinek a tarantói hgséget adományozta. Lajost, Anjou hg-ét, V. (Bölcs ) Károly fr. kir. (ur. 1364-80) öccsét nevezte meg örököseként. 1378: elismerte VII. Kelemen ellenpápát, akinek legfőbb védelmezője lett, ezért VI. Orbán p. (ur. 1378-89) kiközösítette, 1380: trónjától megfosztotta, alattvalóit föloldozta a hűségeskü alól. Ennek végrehajtója I. (Nagy) Lajos lett, aki jogait Durazzói Károlyra ruházta és Nápolyba segítette, s a p. 1380. VIII. 8: Rómában III. Károly néven (ur. 1381-86) nápolyi kir-lyá koronázta. ~t és férjét elfogták, s amikor III. Károly megtudta, hogy a provance-iakat ellene izgatta, Muro várába záratta és megfojtatta. 88

Pór Antal: Nagy Lajos 1326-1382. Bp., 1892:101. (Endre hg-et meggyilkolják Aversában) - Camera, Giovanna : I. e Carlo III, di Durazzo. Salerno, 1889. - Századok 1898: (Fraknói Vilmos:, Endre és Janka házasságának történetéhez) - Miskolczy István: András hg. tragédiája és a nápolyi udvar. Bp., 1928.

Nápolyi László, Anjou (1377.-1414. aug. 6.): magyar trónkövetelő, nápolyi és szicíliai király. - II. (Anjou Kis) Károly m. kir. (ur. 1385-86) és Durazzói Margit fia. Apja meggyilkolása után anyja gyámsága alatt 1386: fölvette a nápolyi és szicíliai kir. (ur. 1386-1414) és Mo. kir-a címet. VII. Kelemen p. (ur. 1378-94) elismerte jogát a m. koronára, 1390. V-i koronázásáig anyja kormányzott. Uralomra jutásakor a nápolyi kirság nagyobbik részét Anjou Lajos hg. birtokolta. 1392: sikeres hadakozásokba kezdett, 1399: visszafoglalta Nápolyt. 1401. IV-X: a Zsigmond kir. fogságát s Cseho-i útját kihasználva (Hervoja bosnyák vajda közreműködésével) 1401. VI: a ~hoz pártoló Zára után 1402. V: Trau és Sebenico városa is elismerte ~t. 1402. VIII. 27: Luigi Aldemarisco, ~ kinevezett mo-i helytartója hajóhaddal Zárába érkezett. ~ seregei elfoglalták X. 12: Auránát, XII: a dalmáciai városok közül utolsóként Spalatót. 1403. I. 9: Velence megtagadta a →torinói békében vállalt adó fizetését, ~ csapatai sikeresen harcoltak Besenyő Pál horvát bán ellen. XIII. Benedek p. (ur. 1394-1423) VII. 1: Angelo Acciaiuoli bíb-t küldte teljhatalmú megbízottként Mo-ra ~ támogatására. ~ VII. 19: Zárában partra szállt, ahol Kanizsai János esztergomi érs. (1387-1418) a p. követ jelenlétében alkalmi koronával VIII. 5: megkoronázta. ~ híveit cserben hagyva XI. 7: visszatért Nápolyba. 1407. VII. 9: Dalmáciáról (Aurána, Novigrád, Pago, Zára) Velence javára 100 ezer aranyért lemondott. Élete végéig háborúzott, jó hadvezér és politikus volt, legyőzte nápolyi vetélytársát, Anjou II. Lajos hg-et, hódított a pápai államtól és Toszkanától. 1408 és 1413: elfoglalta Rómát. Jövedelmei váltságául XII. Gergely p-nak (ur. 1406-15) évenkénti megváltást fizetett. 88

Hafemann, Max: Das Stapelrecht. Eine reichshistorische Untersuchung. Leipzig, 1910. - Révai XII:516. - Századok 1921/22:330, 499. (Miskolczy István: ~); 1928:766. (Uő: András hg. tragédiája és a nápolyi udvar); 1929:4-6. sz. (Alessandro Cutulo: Durazzói László nápolyi kir. [Jellemrajz]) - Diplomatarium Italicum. Documenti raccolti negli archivi italiani. 1-3. Roma, 1925, 1930, 1934. - Cutulo, Alessandro: Re Ladislao d'Angió-Durazzo. 1-2. Milano, 1936. - MÉL II:35.