Magyar Katolikus Lexikon > N > Náhum könyve


Náhum könyve, Náh: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a 7. a →kispróféták sorában. - I. Keletkezése. Szerzője →Náhum próf., aki vigasztaló jövendöléseit Kr. e. 664 (ebben az évben pusztult el Théba, amire Náh 3,8 utal) és 612 között mondta el. - II. Tartalma. A felirat szerint (1,1) a kv. Ninive elleni jövendölést tartalmaz; ezt egy →ábécé-ének (1,2-8) vezeti be, mely Jahvét dicsőíti, aki bosszút áll ellenségein és védi övéit. Ez az akrosztichon nem teljes, csak aleftől kafig terjed, ennek ellenére sem csonka v. töredezett. A próf. beszéde közvetlenül ehhez az énekhez csatlakozik (1,9), visszatérve az 1,8 gondolatához időszerűsíthető változatban. Az 1,10-2,3 szövege romlott: olyan, mintha egy Júdának szóló ígéret (1,12; 2,1.3) és egy Ninivét fenyegető jövendölés (1,10,14; 2,2) keveredne benne. A Júdának szóló ígéret (1,9; 12; 2,1.3) öleli fel az üdvösségről szóló teol. tanítást; Jahve pusztulást kimondó szava (1,11.14) hitelesíti a Ninivével kapcsolatos látomásszerű jövendölést, mely a kv. fő részét alkotja (2,2.4-3,19) és Jahve szavaiban („mondja a Seregek Ura”) éri el tetőpontját (2,14; 3,5). A kv. egy Asszur kir-ára és székhelyére mondott ironikus siratóval (3,18) zárul. - Az akrosztichon folytatásának felderítésére irányuló kísérlet (pl. H. Gunkel) nem volt eredményes. A 2,14 és 3,4 a próf. látomásszerű élményéhez csatlakozik. - ~nek nyelve költői és helyenként régiesítő. A néhány fejezetnyi kv-ben találunk énekeket, figyelmeztetéseket, vigasztalásokat, s főképpen Asszíria, ill. főv-a, Ninive elleni fenyegetőzéseket, gúnyolódásokat, olyan egységben, hogy ~t megszerkesztett jövendölésgyűjt-nek tekinthetjük. - III. Hitelessége. ~ hitelességét - a kezdő himnuszt is beleértve - nem vitatják, bár a himnikus rész hitelességét kényszerítő erővel sem bizonyítani, sem tagadni nem lehet. Mivel a →prófétákra jellemző belső feszültség a kv. többi f-ében mindvégig megnyilvánul, tartalmukat valódi jövendöléseknek lehet tekinteni. Azok kísérletét, akik a kv-ben történetiesített kultikus mítoszt kerestek (A. Haldar) v. Ninive bukása utáni időből való ünnepi lit-t láttak (R. Humbert, A. Lods, E. Sellin), el kell vetni. - Némely magyarázó kultikus próf-nak tekinti Náhumot, aki egy istentiszt. ünnepen mondta el figyelmeztető szavait és fenyegető jövendöléseit az ellenségnek, s az üdvösség ígéretét saját népének. Ez esetben a lit. háttérül szolgáló alfabetikus himnuszról is fel lehet tenni, hogy magától a próf-tól való. - IV. Tanítása. Jahvénak a tört-ben érvényesülő egyetemes hatalma áll az előtérben: Jahve az idegen népeket is szolgálatába állítja annak érdekében, hogy Izr-t elvezesse az üdvösségre (2,14). A próf. hazája hű fiaként megénekli Jahve hűségét szőlőskertje iránt (2,3). Az Izr. bűneit követő ítélet csak egy helyen, közvetve kap hangot (1,12). A nagypróf-któl eltérően Náhum nem említi Júda bűneit, ezért kv-ét nem értékelték kellően. De kérdés, vajon Náhum besorolható-e egyszerűen azok közé a vigasztaló (v. kultikus) próf-k közé, akik ellen Jeremiás küzdött. - →Kumránban találtak egy Náh 1,3b-6; 2,12b-3,13-hoz írt kommentárt, mely tört. szempontból főleg azért értékes, mert a kumráni iratok közül elsőként tartalmaz konkrét tört. neveket. **

Rózsa II:135.