Magyar Katolikus Lexikon > M > mohácsi csata


mohácsi csata, 1526. aug. 29.: a magyarság történetének döntő, legsúlyosabb következményekkel járó ütközete a törökökkel. - A Mo. elleni hadjáratot vezető I. Szulejmán szultán (1520-66) 1521. V. 18: indult el Isztambulból. A közel 200.000 fős hadsereg VII. 3: körülzárta, VIII. 8: bevette Nándorfehérvárt. Ettől kezdve Mo. közvetlen fenyegetettségben élt. A kir. és környezete tehetetlenül szemlélte az eseményeket. A →vránai perjelség ekkortájt megüresedett, s noha Tomori Pál, a későbbi kalocsai érs. is pályázott volna a vránai perjeli tisztségre, a kir. olyan harácsoló udvaroncot állított e helyre, aki a johannita rtart. jövedelmét elvonta a védelmi munkáktól. 3 év veszett el, mire az ország vezetői Tomori Pált VI. Adorján p. (1522-23) parancsszavát is igénybe véve a kalocsai-bácsi érs. székbe ültethették. Az ogy. 1523. V: kinevezte Tomorit a Délvidék kapitányává, s rögtön hadba kellett szállnia a Pécsig hatoló török sereg ellen. A Száván átkelő csapatok a Szerémséget pusztították. Nagyolaszinál 1523. VIII. 12: a Tomori vezette m. hadtest diadalt aratott. A következő évek elsősorban Tomori Pál számára a lázas, kétségbeesett felkészülés idejét jelentették, miközben a kir. udvar emberei, az ország előkelői nem tudtak, mert nem akartak felülemelkedni a széthúzáson. - Nándorfehérvár elfoglalása után Pétervárad, a ciszt. monostorból lett erődítmény, számított Mo. D-i végvárának. Eleste 1526. VII. 27: mindenkit megdöbbentett. Antonio Burgio pápai követ ekkor jegyezte fel Tomori érsekről, hogy „inkább csodával, mint emberi erővel tartotta meg eddig is az országrészeket”. A csoda három évig tartó pillanata azonban elmúlt. - A kb. 60.000 kiképzett katonából álló és több tízezer martalóccal, szolgával földuzzasztott török hadinép 1526. VIII. 29: délután érkezett a mohácsi síkságot D-ről lezáró magaslat szélére. II. Lajos kir. kb. 25.000 főnyi serege ekkor már 9-10 órája csatarendben állt. A török csapatok első harcrendjét, a ruméliai egységeket a nagyvezír irányította, a második harcrendben volt a szultán az anatóliai csapatokkal, a portai zsoldosokkal és a janicsárokkal. II. Lajos seregének első harcrendjét a nehézlovasság javarésze és a 10-12.000 főnyi (részben cseh) gyalogos alkotta. Ennek jobbszárnyát Batthyány Ferenc horvát bán, balszárnyát Perényi Péter temesi ispán vezette. E harcrendben tartózkodott a fővezér, Tomori Pál kalocsai érs., valamint Szapolyai György. A 2. harcrend a kir-i, főúri és főpapi bandériumokból állt, a kir. mögött 1000 nehézlovas állott. A harcrend két szárnyán könnyűlovasok és gyalogosok. - Mikor a török had első harcrendje, a ruméliai sereg elkezdett leereszkedni a magaslatról, a m. csapatok első harcrendjének jobbszárnya, majd közepe megtámadta s részben szétszórta. A m. támadás azonban a ruméliai egységek mögött álló janicsárok puskatüzében megakadt, s ezzel a csata el is dőlt, mert a m. első harcrend balszárnyát, mely az anatóliai lovassággal került szembe, e lovasság visszavetette, a segítségére induló második harcrend balszárnya pedig rövid idő alatt megsemmisült. II. Lajos menekülés közben a megduzzadt Csele patak vizébe fulladt; a 12.000 gyalogosból 10.000 hősi halált halt, elesett 4000 lovas, köztük Tomori érs., 6 pp. és seregnyi kisebb egyh. méltóság, valamint 28 főúr. - A ~ban nem vett részt a késve érkező Szapolyai János 10-15.000 főnyi és Frangepán Kristóf jóval kisebb serege; késedelmük szándékosságáról megoszlik a történészek véleménye. - A ~ban Mo. beleroppant a sokkal nagyobb török birod. (1,5 millió km², kb. 14 millió lakos) elleni immár másfél százados háborúba, melyhez (bár határainál a kerséget védte az iszlám terjeszkedéssel szemben) a ker. hatalmaktól ígéreteken kívül csekély támogatást kapott. A →wormsi birodalmi gyűlésen 1521. III. 3: a m. követség segítséget kért a török ellen, ám →Luther Márton hittételei s az egyh. birtokok szekularizálása jobban érdekelték az ott megjelenteket, mint Mo. puszta léte. - A ~ után a törökök a Duna mentén gyorsan Buda alá érkeztek, majd azt és környékét kifosztva visszatértek határaik mögé. Útközben Bácsot fölgyújtották, de helyőrséget nem hagytak hátra. B.A.

Mohács emlékkv. Bp., 1926. - Mohács emlékezete Bp., 1976. - Perjés Géza: Mohács. Bp., 1979. - Szakály Ferenc: A ~. Bp., 1980. - Századok 1981. (Kubinyi András: A ~ és előzményei) - Mo. hadtört. I:159. - Török 2000.