Magyar Katolikus Lexikon > M > miseadomány


miseadomány, misepénz, stipendium (a lat. stips, 'adomány' szóból): a szentmisét bemutató papnak a misén kívül adott, rendszerint pénzbeli adomány, mely elfogadóját arra kötelezi, hogy a misét egy bizonyos szándékra ajánlja fel. - A ~t adó és elfogadó között nem visszterhes szerződés jön létre, hiszen így →simóniáról volna szó, de nem is egyszerű ajándékozás, hisz akkor a papot nem kötelezné jogilag az adományozó szándékára való misézés, hanem meghagyással kísért ajándékozás. De itt a meghagyás teljesítését az egyh. hatóság szavatolja. Az adományozó és az elfogadó viszonya egy e viszonyon kívüli, külső jogcímben találja meg igazolását: a ~ nem a miseszándék felajánlásának ellenértéke, hanem hozzájárulás az Egyh. szolgálattevőinek és műveinek fenntartásához (946.k.). Nagyon ajánlatos, hogy a papok akkor is ajánljanak fel szentmisét a hívők, különösen a szegények szándékára, ha semmiféle ~t nem kaptak (945.k. 2.§). A ~ok körül az üzletelésnek és a kereskedésnek még a látszata is teljességgel kerülendő (947.k.). - 1. A mise felajánlásának kötelezettsége. Aki ~t fogadott el, köteles a kért szándékra misét felajánlani akkor is, ha a kapott adományok hibáján kívül elvesztek (949.k.). Annyi misét kell felajánlani, ahány szándékra külön adományt adtak és fogadtak el (948.k.). Ha misék felajánlására úgy adnak át egy összeget, hogy nem jelölik meg a kért misék számát, az adományozó tartózkodási helyén érvényes ~ mértéke szerinti számú mise végzendő, kivéve ha törvényesen azt kell vélelmezni, hogy más volt az adakozó szándéka (950.k.). - 2. A ~ →binálás esetében. Aki egy nap többször misézik, mindegyik szentmisét felajánlhatja arra a szándékra, amiért adományt adtak, de csak egy ~t tarthat meg magának (karácsony napját kivéve); a többit az ordinárius által meghatározott célra kell átadnia. Ez az ordinárius a miséző saját ordináriusa, aki nem feltétlenül a misézés helyének ordináriusa; kivétel az az eset, amikor máshová inkardinált pap (pl. szerz.) plnos v. káplán valahol: az ő binált miséinek adományairól a helyi ordinárius rendelkezik. A napi több ~ megtartásának tilalma azonban nem akadálya annak, hogy a többi misék kapcsán is külső jogcímen (pl. útiköltség, kisegítési díj, az énekléssel v. a rendkívüli időponttal kapcsolatos juttatás) valamilyen szolgáltatásban részesüljön (951.k. 1.§). Ha azonban egy pap ugyanazon a napon a második miséjét koncelebráció keretében mondja, akkor erre a ~t nemcsak hogy nem tarthatja meg, hanem semmilyen címen el sem fogadhatja. - A binált ill. trinált misék ~ának felhasználását illetően csupán az egyik lehetőség az, hogy azt az ordináriusnak kell beküldeni. Ezt a papok sok helyütt méltánytalannak érzik, hiszen úgy vélik, hogy többletfáradságuk miatt még nekik kell fizetniük. Annak azonban nincs akadálya, hogy fáradságukért valamilyen ellenszolgáltatásban legyen részük, feltéve hogy ezt a tp-pénztár helyzete lehetővé teszi. Egyébként az ordinárius nem köteles ezeknek az összegeknek felhasználásáról úgy rendelkezni, hogy azt mind az egyhm. közp-ba kelljen beküldeni. Jogában áll azt egyéb célokra (pl. szegényebb pléb-k megsegítésére, a pasztorális szükségből bináló pap külső jogcímen való díjazására stb.) rendelni. - A CIC 1917:824. k. 2.§-a legfeljebb napi egy ~ megtartását még olyan formában írta elő, hogy aki „az igazságosság címén” már felajánlott egy misét, aznap nem vehet fel ~t. Ezért a plnosok a rájuk bízott népért végzendő miséjük felajánlása után nem tarthattak meg maguknak más címen sem ~t. A hatályos CIC szándékosan tér el ettől a megfogalmazástól, amikor elhagyva az „igazságosság címén” fordulatot csupán azt hangsúlyozza, hogy a pap napi egy ~t „tehet magáévá” (951.k. 1.§). Ha tehát a plnos az 534.k. szerinti kötelességét teljesítve fölajánlott egy misét a népért (amelyért természetesen nem kap ~t), aznap egy másik miséje ~át még megtarthatja magának. Egyébként ennek a lehetőségnek a megnyitása tudatos volt a Codexet átdolgozó pápai biz. részéről (Comm 15, 1983, 200-201). A plnos fizetése ui., amit hivatali kötelességei teljesítése fejében kap, semmiképp sem számít ~nak. - 3. A ~ mértékét a tart. zsinat v. a tart. pp-einek gyűlése határozza meg. Ahol ilyen nincsen, az egyhm-ben érvényes szokást kell megtartani. A papoknak tilos a törv-esen megállapítottnál nagyobb ~t kérniük, de szabad ilyet elfogadniuk. Az is jogukban áll, hogy a megállapítottnál kisebb ~t fogadjanak el (952.k. 1-2.§) - természetesen olyan misékre, amelyek elvégzését saját maguk vállalják (vö. 945.k. 2.§). A szerz. intézmények (de ugyanígy a világi intézmények és az ap. élet társaságai) tagjainak is alkalmazkodniuk kell az adott területen érvényes ~ mértékéhez (952.k. 3.§). - 4. A ~ok elfogadása és átadása. Személyes végzésre ki-ki csak annyi ~t fogadhat el, ahány szentmisét 1 éven belül (törvényesen) fel tud ajánlani (953.k.). Binálandó misére vehetne ugyan fel adományt, de azt a fentiek szerint amúgy sem tarthatná meg magának. Az elvégzés határidejét attól a naptól kell számítani, amikor a pap a felajánlást elvállalta, hacsak az ellenkezője nem bizonyos (955.k. 2.§). Ha valamely tp-ban v. kpnában több mise bemutatását kérik, mint amennyit ott el lehet végezni, ezeket máshol is fel szabad ajánlani, hacsak az adományozó kifejezetten nem nyilvánította ki ezzel ellentétes szándékát (954.k.). ~okat a velük járó felajánlási kötelezettséggel együtt másnak is át szabad adni, de csak: 1) olyan papnak, akit az átadó megfelelőnek tart, és biztos abban, hogy az illető teljesen kifogástalan; 2) a teljes adomány átadásával. Csak akkor nem kell átadni a teljes kapott összeget, ha biztos, hogy az egyhm-ben érvényes díjszabáson felüli részt az átadó (azaz az eredeti vállaló) személyére való tekintettel adták. Az átadott misék felajánlásáról való gondoskodás kötelezettsége mindaddig az átadót terheli, amíg az átvállalásról és az adomány átvételéről igazolást nem kap (955.k. 1.§). Kötelező átadni az ordináriusnak (az általa meghatározandó módon) azokat az adományokat és misekötelezettségeket, amelyeknek egy éven belül nem tettek eleget. Az átadásra kötelesek mindazok, akik kegyes célú adományokat kezelnek, v. bármi módon misék elvégzéséről gondoskodni kötelesek, akár klerikusok, akár világiak legyenek is (956.k.). - 5. A ~ok bejegyzése. Minden papnak fel kell jegyeznie azokat a miséket, amelyeket elvállalt és amelyeket elvégzett (955.k. 4.§). Ha másoknak ad át misét, be kell jegyeznie a kapott és adott miséket az átadással együtt, a ~ feltüntetésével (955.k. 3.§). A pléb-k, tp-ok és olyan vallásos helyek vezetői, ahol ~okat szoktak kapni, kötelesek külön kv-et vezetni, amelybe be kell jegyezni az elvégzendő misék számát, szándékát, a kapott ~t és az elvégzést (958.k. 1.§). Ezeket a kv-eket az ordinárius köteles személyesen v. más útján évente átvizsgálni (958.k. 2.§), hiszen ő felügyel a misekötelezettségek teljesítésére. Ez a felügyelő ordinárius a világi klérus tp-aiban a helyi ordinárius, a szerz. intézmények v. az ap. élet társaságai tp-aiban pedig a saját elöljáró (957.k.). A szerz-re bízott pléb-n a felügyeleti jogot a helyi ordinárius gyakorolja (vö. 520.k.). A felügyeleti kötelesség kiterjed az ezeken a helyeken teljesítendő 30 miséből álló ún. →gregorián misesorozatok megszakítás nélküli elvégzésére is. A gregorián sorozatot váratlan akadály (pl. betegség v. más észszerű ok, így temetési- v. nászmise) miatt meg lehet szakítani, de a lehető leghamarabb folytatni kell. - Az →alapítványi misékről az egyh. vagyonjogban található külön rendelkezés (1307.k.), ugyanitt intézkedik a törvényhozó a misekötelezettségek leszállításának lehetőségeiről is (1308-1309.k.). - Aki ~ból törvénytelenül hasznot húz, bűncselekményt követ el (1385.k.). Azt, hogy mikor törvénytelen egy ~okkal kapcsolatos cselekmény, elsősorban a 945-958.k. határozza meg, de szem előtt kell tartani az erről szóló részleges jogszabályokat is, melyekre egyébként a CIC külön is utal (vö. 952.k.). A bűncselekményi tényállást tehát az meríti ki, aki ezeknek a törv-eknek a megsértésével haszonra tesz szert. Az 1385.k. erre a cselekményre utólag kimondandó, kötelező büntetést rendel, melynek cenzúrának v. valamilyen meghatározatlan jóvátevő büntetésnek kell lennie. E.P.

Erdő 2003:465, 655.