Magyar Katolikus Lexikon > M > mellverés


mellverés: az önmagunk feletti ítélkezés, a bűnbánat és az ébredés szent jele. - Szentírási alapja a farizeus és a vámos példabeszédében a bűnösségét ~sel beismerő vámos (Lk 18,13), ill. a szenvedéstörténetben a sokaság, mely Krisztus halála után „mellét verve ment haza” (23,48). Utal arra, hogy „a szívből jön elő minden gonoszság” (Mt 15,19), ezért az ember (akit a szív jelképez) verésre méltó. A lit-ban ezért a confiteorban, az „én vétkem”, a szentmisében és litániákban az „Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit” szavakban történik. - A Jel 3,20: „az ajtónál állok és zörgetek” alapján a szív ébresztésének szt jele. Ebben az értelemben történik az Úrangyala imádkozásakor: És az Ige testté lőn szavaknál, és szentmisében úrfelmutatáskor. **

Radó I:42.