🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > megvilágosodástan
következő 🡲

megvilágosodástan, illumináció-tan (a lat. illuminari, 'megvilágosodni' szóból): ismeretelméleti fölfogás, mely szerint az érthető dolgokat az ember közvetlenül képes megragadni, nem az értelem önerejéből, hanem különlegesen magas (isteni) megvilágosodás révén. Ez a megvilágosodás nem külön kegyelem, hanem mindenkinek kijáró, természetes ismeretfény. - A tanítás eredete Platónra megy vissza, aki szerint a →megismerés az ideákra való visszaemlékezés, mintegy azok „fölfénylése”. Arisztotelész nyomán, aki kimondta, hogy a hasonlót csak hasonló révén ismerhetjük meg, Plotinosz kifejlesztette a ~ra épülő újplatonikus metafizikát: az Ős-Egy kisugárzik a nuszba, a nusz a pszichébe. Szt Ágoston ~a arra épült, hogy amint a testi dolgokat testi szemmel, úgy az értelmi dolgokat testetlen fény segítségével látjuk. Szt Tamás az értelmi megismerésben már a cselekvő értelem (intellectus agens) tevékenységét látta, mely az elvonatkoztatás fokaira épül (absztrakció-tan). Ágoston elképzelése is továbbélt a Ny gondolkodásában, Malebranche-nál panteista, Hegelnél bizonyos értelemben szekularizált, Rosmininél és másoknál újra teista formában. **

LThK V:624.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.