Magyar Katolikus Lexikon > M > megvesztegetés


megvesztegetés (lat. corruptio): személy →hamisságra való rávétele anyagi eszközökkel. - A m. büntetőjogban: a közélet tisztasága (→közjó) elleni bűncselekmény. Elköveti hivatalos személy, aki működéséhez előnyt kér v. elfogad, ill. fölkínál. Súlyosabb esetben a kapott előnyért nem teljesíti kötelességét. - Az egyházjogban 2 esete büntetendő: 1) bármit adni v. ígérni azért, hogy valaki egyh. tisztséget gyakorolva valamit törvénytelenül tegyen v. elmulasszon; 2) ilyen ajándékokat v. ígéreteket elfogadni (1386.k.). Az itt említett egyh. tisztség (munus) lehet a szó szoros értelmében vett egyh. hivatal (vö. 145.k.) v. bármilyen tartós v. adott esetre szóló egyh. megbízatás. A bűncselekmény (akár a megvesztegető, akár az elfogadó részéről) akkor is megvalósul, ha a ~ nem éri el célját, s a tisztség betöltője nem tesz v. nem mulaszt semmit törvénytelenül. A cselekmény első formájában nem szükséges, hogy a tisztségviselő az ajándékot v. az ígéretet elfogadja, a büntethetőséghez elegendő a ~ ilyen kísérlete is. A gyakorlatban sokszor nehéz lehet megállapítani és bizonyítani, hogy valamit éppen azért adtak, hogy törvénytelen tettre v. mulasztásra kerüljön sor. A ~ mindkét formájára kötelező, de meghatározatlan büntetést ír elő a Codex (1386.k.). - A ~ nem tévesztendő össze a →simóniával. →júdáspénz E.P.

Erdő 1991:525.