Magyar Katolikus Lexikon > M > megszállott


megszállott: tág értelemben rögeszme vagy szenvedély hatalmában, szoros értelemben az →ördög hatalma alatt lévő ember. →megszállottság, →ördögűzés - Ikgr. A ~akat égnek álló hajjal, kificamodott végtagokkal, félmeztelenül és bilincsben ábrázolták. A késő kk-tól gyakran ábrázoltak szteket, főként Szt Adalbert, Bálint és Vitus vt-kat ~ gyógyítása közben. A „tisztátalan lelkek” kiűzése az 5. sz: megjelent a Jézus életét v. csodáit bemutató ciklusokban: a démonok a ~ emberből Jézus szavára a sertéskondába távoztak, s a konda a Genezáreti-tóba fulladt (Mt 8,28; Mk 5,1; Lk 8,2). **

KML 1986:225.