Magyar Katolikus Lexikon > M > megkenés


megkenés (lat. unctio): 1. a →gyógyítás egyik eszköze. Alapja, hogy a bőrön át sokkal könnyebben és gyorsabban szívódik föl minden gyógyszer, mint a gyomorból, ill. belekből. - 2. jelképes cselekedet. Az ókori és a szentírási szimbolikában gazdag jelentése van: az →olaj a túláradó bőség (vö. MTörv 11,14) és az öröm (vö. Zsolt 23,5; 104,15) jele; megtisztít (fürdő előtti és utáni megkenés) és rugalmassá tesz (az atléták és birkózók megkenése); a gyógyulás jele, mert enyhíti a zúzódások és sebek fájdalmát (vö. Lk 10,34; Iz 1,6); széppé, egészségessé és erőssé is tesz. - Az olajjal való ~ mindezen jelentései megismétlődnek a szentségi életben. A →keresztség előtti ~ a katekumenok olajával megtisztítást és megerősítést jelent; a betegek ~e gyógyulás és megerősítés. A szt →krizmával való ~ az Istennek szenteltség jele (keresztség után, bérmáláskor és papszenteléskor). **

BL:1202. - KEK 1294.