Magyar Katolikus Lexikon > M > megalomártír


megalomártír (a gör. megász, 'nagy' és martüsz, 'vértanú' szavakból): nagy vértanú. A →bizánci szertartás hagiográfiai kifejezése a különösen tisztelt vértanúkra. - A →menologionokban a vt-k csoportjai: 1. ~, aki rendkívüli erejű tanúságot tett Krisztus mellett (pl. Demeter, György); 2. püspök és pap vt-k; 3. szerzetes vértanúk; 4. a többi vt. - A lat. szert-ban megfelelője a →Nagy (pl. Szt Gergely, Avilai Szt Teréz), de hasnzálatos a nagyvértanú, -nő is. **

Onasch 1981:257.