Magyar Katolikus Lexikon > M > megáldás


megáldás (lat. benedictio): szentelmény, tartós hatású →áldás, mellyel az Egyház személyeket Istennek szentel, ill. tárgyakat, helyeket liturgikus használatra különít el. - A személyeknek szóló ~ pl. az apát, apátnő ~a, a szüzek ~a, a szerzetesi fogadalom letételének szert-a és bizonyos egyh. szolg-ot végzők (lektorok, akolitusok, katekéták) ~a, avatása. Tárgyak ~a: szt olajok, →liturgikus ruhák és edények, harangok stb. ~a. Helyek ~a: kápolna, templom, oltár ~a. - A ~t nem szabad összetéveszteni a →szentségek kiszolgáltatásával, főként az →egyházi renddel és a →konszekrációval. **

KEK 1672.