maszóra (héb. 'hagyomány'): a Szentírás héber szövegének helyes írását és olvasását rögzítő jelrendszer: zömében arámul írt magánhangzók, kiejtést meghatározó utasítások, betűk és sorok számlálása és értelmező jegyzetek rendszere. - Elhelyezése szerint lehet lapszéli (marginális, kicsi) és szövegvégi (finális, nagy). A lapszéli ~ különféle szavak és szócsop-ok jelentését adja, utal a hibás írásmódra. A szövegvégi ~ban közlik a kv-ek betűinek, mondatainak számát is. A ~val körülvett szentírási szöveg a textus masoreticus, TM, 'maszoréta szöveg'. Nyomtatott kiadásai (1525-től) Jakob ben Hajjim szövegére alapulnak. →Szentírás, I. **

BL:1173.