maja kultúra: ősi kultúra Közép-Amerikában. - 1. Előzmények. a) Kr. e. 500-tól La Venta kultuszcentrum volt jelentős (Tabasco és San Lorenzo mellett), mely vsz. Közép-Amerika későbbi kultúráját tartósan befolyásolta. Mocsaras vidék közepén, száraz magaslaton áll kultikus rendeltetésű épületegyüttese: középpontja a földből és szárított agyagtéglákból emelt, 140 m átmérőjű, 32 m magas piramis. É-on négyszögletes tér csatlakozik hozzá, amelyet újabb piramis határol. Ehhez egy második négyszögletes tér csatlakozik, amelyet bazaltoszlopok vesznek körül és É-ról egy harmadik piramis zár le. További kis emelvények csatlakoznak hozzá. D-en a piramis előtt is vannak épületcsoportok, de ezeket már nem lehet világosan rekonstruálni. Mivel településmaradványokat nem találtak, e kultuszközpont nyilvánvalóan csak vallási-igazgatási célokat szolgált és a környező falvak tartották fenn. Magában La Ventában csak egy papi közösség lakott. E kultúra hordozói vsz. az olmékek, akik az első naptárt is kidolgozták és az első írásjeleket alkották meg Amerikában. - A kultikus közp. építészeti sajátossága még a hatalmas, 1,5-2,9 m magas kőplasztikák, jellegzetes arcvonásokkal (lapos arc, széles pofacsontok, duzzadt ajkak, széles orr). Egy másik szobortípus istenségekre enged következtetni: törpeszerű, kövértestű bazaltalakok, részben kisgyermek jellegű arccal (baby face), részben jaguár vonásokkal (jaguar face), talán totemállatra v. jaguáristenre utal, melynek az áldozatot bemutatták. Föltételezhető egy anyaistenség-jaguáristen hierogámiájának (szt házasságának) gondolata is. Míg a La Venta-kultúra az általa felölelt ter-eket kulturálisan fölemelte, addig pl. a mexikói felföld v. a guatemalai alföld ettől a fejlődéstől többé-kevésbé érintetlen maradt. -

b) Időszámításunk kezdete körül az ún. Tres Zapotes-kultúra váltotta föl a főhelyének elpusztítása óta fokozatosan hanyatló La Venta-kultúra hatását. A szobor- és képleletekben már nem a jaguár-, hanem egyfajta esőistenség dominál. Tres Zapotesben találtak egy földből épített, függőleges falú emelvényt és egy →sztélét, rajta a maja naptár legrégebbi keltezése (a mi számításunk szerint Kr. e. 31). Van még egy templomlelet Chiapa de Cozzóban (mészkőtömbök) és egy nagy romterület Kaminaljujúban. A La Venta-kultúrát utánzó, nagyon fejlett tervezésre és szervezetre utaló több mint 200 emelvényével és piramisával vsz. ez volt a főközpont Guatemala magasvölgyében. A piramisokban gazdag sírmellékletekkel (rituális tárgyak, öltözet, ékszer) ellátott sírhelyeket és emberáldozatra utaló jeleket találtak. Vsz. 3 rend létezett: papok (papkirályok), parasztok és kézművesek, s rabszolgák (szolgáló rend). -

2. Korai ~. Közép-Amerika alföldjén időszámításunk fordulója táján teljesen kialakult kultúra virágzott tp-piramisokkal, nagy épületekkel és gazdagon kiképzett sírkamrákkal. Ezek fejlett társad. rendre vallanak, de hiányzik az írás és a kőszobrok. E kultúra azonban törés nélkül ment át a klasszikus periódusba. - a) A zapoték v. Monte Albán-kultúra (Kr. e. 600-tól) világos összefüggést mutat La Ventával (megalitikus reliefek). Közép-Amerika É-i részén, Oaxaca közelében, a Monte Albán hegyháton alakult ki kultuszközpontja. E kultúra nyilvánvalóan maradandó volt, és Kr. u. 500 k. érte el tetőpontját. Hordozói a zapotékok, Mexikó egyik legrégibb kultúrnépe. A virágkorban a hegyen nagy épületegyütteseket emeltek: egy hatalmas központi tér körül, kb. 2000 m magasságban (mely talán labdajátszótérként szolgált) emelvények különböző magasságú piramisokat kötnek egymással össze; ezekre az emelvényekre palotákat és tp-okat építettek. A függőleges épületrészeket kiugró párkányokkal díszítették. A piramisemelvényeken álló tp-épületek többnyire 2 helyiségből állnak, terméskő-oszlopokkal tagolva, lapos tetővel. Száznál jóval több sírt találtak Monte Albánban: kőből falazott, négyszögletű sírkamrák, keskeny oldalukon kicsiny előtérrel, melyből lépcső vezet a felszínre. A falakba mélyesztett fülkék a sírmellékletek befogadására szolgáltak. A tetőt és a falakat gipszvakolattal vonták be és kifestették. A zapoték kultúra legkiemelkedőbb alkotásai a nagy és művészi, különálló kerámiadarabokból összeállított emberalakú urnák. Ezek a nyilvánvalóan istenség-alakok lehetővé teszik a zapoték panteon rekonstrukcióját: kb. 30 ffi és 7 női istenség különböztethető meg. A főisten vsz. egy esőisten volt, a többi isten funkcióját nem lehet rekonstruálni, bár részben naptári neveiket is megtalálták. A zapotékok naptárrendszere a 260 napos rituális naptáron alapult (Közép-Amerikában vsz. ált. használatos volt). A glyphek (képjelek) megfejtése nem sikerült. A zapoték kultúra és vallás jól érzékelhetően befolyásolta a későbbi korokban Amerika más részeit. Kr. u. 1000 k. a mixtékek D felé szorították őket, s kultúrájuk elenyészett. -

b) A klasszikus (Alföldi) ~ központja az 1980 k. szinte lakatlan trópusi őserdők vidékén, Guatemala É-i részén, Hondurasban és a mexikói Chiapa és Tabasco államok egyes részein volt. A legjelentősebb hely vsz. Tikal volt. Kr. u. 500 k. vsz. csak tp-központ, de fokozatosan metropolisszá is vált. Nagy ciszternák és öntözőrendszere mutatja, hogy a virágkorban nagy számú lakossága lehetett. Tikal körül több mint 130 kultuszközpont ismert, egy-egy uralmi ter. v. ker. magvai. Városaik nem voltak, a lakosság legnagyobb része kis falvakban lakott a kultuszcentrumok körül. De még mindig találnak új, feledésbe merült, az őserdő által elnyelt leleteket, úgyhogy még nem lehet végleges áttekintést adni a ~ról. - Bizonyos hieroglifaszerű feliratok, amelyeket emblémaként lehet azonosítani, tájékoztatnak az egyes körzetek között fennálló pol. kapcsolatokról. - Ilyen körzet volt Ny-on Palenque, alighanem hasonlóan hatalmas, mint Tikal. 1952: a Feliratok Templomában egy beboltozott lépcsőt fedeztek föl; 24 m mélységben egy sírkamrához vezet, melyet hatalmas, háromszög alakú kőlap zárt le. A sírkamra falait pompás gipszreliefek borítják. A sok kultuszközpont között világosan felismerhető kapcsolat van, ezért joggal beszélhetünk ~ról. Tikal legmagasabb tp-a 70 m magas volt, s Capánban a központ nagy udvara 237x168 m! Kinyúló boltozatok, stukkó, túlhangsúlyozott homlokzatok és felépítmények a klasszikus maja építészet jellemzői. Számos sztélén (nagy, négyszögletes több m magas kőoszlopok) vannak istenképek és hieroglifa-feliratok, keltezéssel. Az írást részben megfejtették, és ebből megtudható, hogy egy Hold- és Vénusz-naptárt, s egy rituális naptárt különböztettek meg. - A vallásnak nagy szerepe volt a maják életében. Az istenségek között volt kukorica- és más vegetáció-istenség (a kukoricát Mexikóban és Közép-Amerikában nemesítették ki!), eső- és termékenység-, valamint asztrálistenségek (Hold, Nap, Vénusz). A vallási élet középpontjában azonban egy időfilozófia áll, melyet a gondosan kidolgozott naptár tükröz. A maják úgy hitték, hogy az 5. teremtésben élnek, féltek az olyan kozmikus eseményektől, mint a napfogyatkozás és bizonyos csillag- és bolygó-együttállások, s azt hitték, hogy a világnak előttük már 4x vége volt. -Ünnepnapokon az emberek a tp-körzetekbe özönlöttek. A férfiházakban a résztvevők böjttel készültek az ünnepre. A falfestményeken rituális emberáldozatok és rituális labdajáték (ezt 500 k. az öböl partjáról vették át, a repülő labda vsz. a Napot testesítette meg), az ősök tiszt-e, a legfőbb uralkodó és pap istenítése látható; ez utóbbiak sírja fölé emelték a tp-ot. Kr. u. 900 k. a klasszikus periódusnak hirtelen vége szakadt, a népesség egyes részei, úgy látszik, elhagyták az alföldet, és Yukatánba vándoroltak ki. 1000 k. a városok és kultuszközpontok már elhagyottak és romosak voltak. -

c) Tajin- és Remojadas-kultúra. A közép-mexikói tengeröböl partján Kr. u. 200-1000: klasszikus kultúra jött létre. Vsz. itt keresendő a kultikus labdajáték eredete, mely egész Közép-Amerikában és Mexikóban elterjedt. Tajinban található a híres 365 fülkés piramis, amely egyértelműen a napévvel áll kapcsolatban. További különlegességei még ennek a kultúrának, melynek hordozóiról (az olmékekről) keveset tudunk, az ún. igák (fából készült övféleség, vsz. a labdajátékokhoz használták, mivel a labdát tilos volt kézzel érinteni, csípőmozdulatokkal kellett hajítani) és a palmas (kajak-evezőhöz hasonló tárgyak, talán ütőnek használták a labdajátékban), valamint a szertartási bárdok (talán különböző harcos kasztok jelvényei). -

3. A klasszikus utáni ~. A 10-11. sz: Yukatánban kezdődött a maja reneszánsz. Már nem annyira magas piramisok, hanem paloták tanúskodnak e kultúra életképességéről. Az aztékok elől szintén Yukatán felé kitérő toltékoktól a maják építkezési szokásokat és isteneket vettek át, pl. Quetzalcoatlát, a 'tollas kígyót', akit a maják Kukulcánnak neveztek. Ennek a maja-tolték szimbiózisnak 3 legjelentősebb városa Uxmal, Chichén Itzá és Mayapán, amelyek 1007-1194: Mayapáni Ligává egyesültek. A toltékok behatolása összetűzésekre és a szöv. fölbomlására vezetett. Mayapán Cocom-dinasztiája uralkodott a későbbi időben 1441-ig. Ebben az időben a maják papjai összegyűjtötték a szájhagyomány útján átöröklött tradíciókat (később a sp-ok lat. betűkkel lejegyezték). 1441: a Cocom-uralkodók ellen lázadás tört ki. A Xiu-dinasztia alatt Mayapánt elpusztították. Ennek polgárháború lett a következménye, amely annyira meggyengítette a majákat, hogy a gyarmatosító sp-okkal szemben nem tudták tartani magukat és kihaltak. **

König 1985:142.