Magyar Katolikus Lexikon > M > magyar viselet


magyar viselet: a polgári élet hagyományos nemzeti ruhadarabjai a →népviselet mellett. - Viselését a Bach-rendszer bukását követő nemzeti ébredés lendítette föl. 1857: a jogászbálon (de a farsangi bálokon) megjelentek az addig tiltott atillák, a sarkantyú (csárdás, körmagyar, magyarszóló, palotás táncoknál), nőknél a m. vállfűző, hajadonok fején gyöngyös párta, az asszonyok fején ősi divatú konty, csipkés m. főkötővel; a fiúgyermekeket is m. huszár- v. csikósruhába öltöztették. - A ~ a mágnások körében 1859. IX: Batthyány Emma grnő esküvőjétől lett divatindító. Scitovszky János hgprím. 1859. XI. 6: aranymiséje, a Kazinczy-ünnepség, az Erdélyi Múz. Egyes. megnyitása, az MTA XII. végi ünnepi ülése rendőri jelentések szerint a nemesi ellenzék ~es tüntése volt. - 1860. II: Kassán 5 joghallgatót 18 órára őrizetbe vettek, mert temetésen az előzetes tilalom ellenében ~ben jelentek meg. 1861. IV. 15: a nagysallói (Bars vm.) csata emlékére rendezett ünnepségre (a vm. közgyűlése kérésére a r.k. és az ev. lelkészek biztatására) a vidék népe nemz. zászlókkal és ~ben hatalmas tömegben vett részt. - A ~ a hazai kisipart támogatta. Az atilla mellett meghonosodott a pitykés is (a fokos, az árvalányhajas pörge kalap tartozott hozzá). 88

Berzeviczy II:415. - Eckhart 1936:441. - Lukács 1955:448.