magyar püspökségek: (a cikkek a kurzív név alatt) 1. 1918-ig: almisi, Arbe, Árgyas, Bács, belgrád-szendrői, besztercebányai, biduai, bihari, boszniai, csanádi, diakóvári, Dulcinó, Dulm, eperjesi (g.k.), erdélyi, esztergomi, fárói, fiumei, fogarasi (g.k.), gyulafehérvár-fogarasi (g.k.), jászvásári, kalocsai, kassai, kattarói, korbáviai, kőrösi (g.k.), kurzolai, lugosi (g.k.), Makária, máramarosi, márcsai (g.k.), milkói, modrusi, moldvabányai, munkácsi (g.k.), nagyváradi, nagyváradi (g.k.), nándorfehérvári, nónai, nyitrai, otocsáni, ozerói, raguzai, rosoni, rozsnyói, stagnói, suaciai, szabadkai, szamosújvári (g.k.), szardikai, szatmári, szebenikói, szepesi, szerémi, szereti, szkardonai, szörényi, szvidnici (g.k.), tinnini, traui, vegliai, vovadrai, zágrábi, Zára, zenggi. - 2002: debrecen-nyíregyházi, egri, esztergom-budapesti, győri, hajdúdorogi (g.k.), kalocsa-kecskeméti, kaposvári, pécsi, szeged-csanádi, székesfehérvári, szombathelyi, váci, veszprémi. -

2. Történet. Szt István Nagy Legendája (1077 k.) az egyházszervező tevékenységről a következő rövid összegzést tartalmazza: „A legkeresztényibb fejedelem tartományait 10 püspökségre osztotta, az esztergomi egyházat a róm. ap. szék jóváhagyásával és egyetértésével a többiek fejévé és felügyelőjévé tette.” Ez a visszatekintő megállapítás aligha tükrözi annak a 4 évtizednek szívós munkáját, amely során a vm-k szervezésével párhuzamosan és azzal szoros kapcsolatban létrejött az ország egész területét átfogó egyhm. rendszer. Kiindulópont ehhez egyrészt a királlyá koronázás, másrészt 1001 húsvétján a ravennai zsinat, amelyen a koronaküldő II. Szilveszter jelenlétében és jóváhagyásával megtörtént a magyar egyház „alapkőletétele”. - Közvetlen előzménye volt ennek a 950-es évektől folyó térítés, a távolabbi, hogy a 9. sz: a salzburgi egyhm. papjai már jelen voltak a Dunántúlon (pl. Zalaváron) és képviselték a frank birod. egyházának K felé terjeszkedő pol-ját. Ezzel párhuzamosan az aquileiai patriarchátus is küldött térítőket. A kerség terjedésében 896 u. néhány évtizedes törés következett be, de már 953: bizánci térítő pp. működött a Maros mentén. E tevékenységnek az egyhm-kre nézve nem lett következménye. - Taksony fejed. 962: követet küldött Rómába, és a p-tól pp-öt kért. XII. János fölszentelte és útnak indította Zacheust, aki vsz. eljutott hazánkba. Működése intézményes jellegű lehetett. Géza 972: keresztelkedett meg, majd 973: követséget menesztett Quedlinburgba, hogy Ottó cs-tól térítő papokat kérjen. Ekkor fontos esemény történt. Az energikus passaui pp., Piligrim szerette volna joghatóságát kiterjeszteni hazánkra, ám fölöttese, a salzburgi érs. ezt megakadályozta. Így 3 évtizeddel később, az önálló magyar egyházszervezet kiépítésekor egy jelentős akadállyal kevesebb tornyosult Szt István és munkatársai elé. - A ravennai zsin. a m. egyh. élére minden kétséget kizáróan Esztergomot állította „mater et caput”, (anya és fő) minőségben, ám ezzel párhuzamosan szerveződött a veszprémi egyhm. is, s az elsőségért bizonyos versengés alakult ki. A missziós pp. bizonyára gyakran tartózkodott Veszprémben, erre utal a 10. sz. 2. felében épült Szt György-kpna. Vannak, akik Gizella alapításának tartják a veszprémi ppséget (Veszprém a kirné szálláshelye volt), ám a források szerint ő a Szt Mihály arkangyal patrónusságának örvendő szegyh-at „gazdagította”. A veszprémi pp. a kancellárja és koronázója a későbbi m. kirnéknak. A veszprémi egyhm-t 4 vár alkotta a hozzá tartozó területtel: Veszprém, Fehérvár, Visegrád és Kolon. A Dunántúl jelentős része Somoggyal együtt ide tartozott. - Esztergomban, a kir. szálláshelyen már Géza építtetett tp-ot Szt István protomártír tiszt-ére. Mivel Passaunak is ő a védősztje, ebben a passaui térítés emléke élt tovább. Szt Adalbert többszöri rövid itt-tartózkodására a Szt Vid-tp. utalt. Majd 1010 u. ő lett az első esztergomi szegyh. patrónusa. Az egyhm. a Dunától É-ra és ÉK-re eső területeket foglalta magában. A szervezők szívesen választottak természetes határokat az egyh. és világi közig. kiépülésekor, ám az országhatár felé gyakran nem történt pontos kijelölés. Ez a helyzet Esztergom esetében is. - A legelső alapítások közé tartozik Kalocsa, amelynek érsség voltára 2 magyarázat született. Az egyik szerint az Árpádok fontos székhelyén, Kalocsán kezdetben ppség létesült. Főpapja a koronahozó Asztrik lett, aki a 2. esztergomi érs. átmeneti, 3 évig tartó vaksága alatt Esztergomban volt. Annak felgyógyulása után az érs. címet megőrizve tért vissza. A másik föltevés szerint Szt István tudatosan alapított 2 érsséget. Az egyhm. határa Ny-on a Duna, K-en a Tisza. É-on 1030 u., D-en csak a 11. sz. végére állandósult a határ. Kalocsa mint központ a terület É-i részén volt, és a könnyebb megközelíthetőség kedvéért Bácson egy 2. székhelyet kellett kialakítani. Lehetséges, hogy ezt Szt László határozta el. Bács mellett a kalocsai székhely is megmaradt, és az első szegyh. folyamatosan betöltötte szerepét. A két székhelynek egy főpásztora volt. Az érsség egysége mellett szól az is, hogy mind a kalocsai, mind a bácsi szegyh. patrónusa Szt Pál. -

Az egri egyházmegyét a kabar Aba Sámuel szállásterületén, Szt János evangélista patrónussága alatt már 1004-09: megszervezték. Az ország ÉK-i és K-i részeit foglalta magába, s D-en lenyúlt egészen Ajtony szállásterületéig. Így az első évtizedekben a későbbi bihari (majd váradi) ppség ter-e is az egri egyhm-hez tartozott. E D-i rész maradványaként keskeny csík húzódott egészen a 18. sz. derekáig a bihari-váradi és a csanádi egyhm-k között pankotai főesperesség néven, amely jogilag Egertől függött. 1750 k. lett a csanádi egyhm. része. - A győri püspökség fölállítása szintén az első évtizedben történt. 1009: a pápai legátus jelenlétében már itt állították ki a pécsi ppség alapítólevelét. A veszprémi egyhm-t 1009: leíró okl. szintén erre utal. Ter-ét eredetileg 4 vm.: Győr, Moson, Sopron, Vas alkotta. A Szigetköz a kk-ban éppúgy, mint ma is, Esztergomé. A győri egyhm. ter-e 1777-ig nem változott. - A pécsi egyházmegye megszervezéséről és pontos határairól okl. tudósít. Feltüntetésük alapján arra lehet következtetni, hogy 1009: a ppség ter-én a vm-szervezet még hiányzott. Később Tolna, Baranya, Valkó és Pozsega vm-k alakultak itt ki. A Szerémséget egy ideig Kalocsával közösen bírta. Pécs az első kereszténység idejéből megmaradt (római kori) és a 9. sz: újból használatba vett tp-aival természetszerűen kínálkozott egyhm. központnak. Patrónusa, Szt Péter apostolfejed. egyszerre mutat két irányba. Róma felé, mert a p. legátus jelenlétében történt az alapítás, valamint a Duna túlsó partján fekvő Kalocsa felé, ahol a másik ap-fejed., Pál őrködött. - Az egyhm-k első sorozatát az erdélyi zárja, amely az előzőekkel ellentétben nem a ppség közp-jának, hanem a ter-nek a nevét viseli. Az erdélyi ppség székhelye vsz. kezdettől fogva Gyulafehérvárott volt. - Így 1010-re 7 egyhm. (2 érsség és 5 ppség) létezett: a Dunántúl egészén, az É-i és ÉK-i ter-en, valamint Erdélyben. - A bihari püspökség fölállítása szintén Szt Istvánnak tulajdonítható, s párhuzamosan történt a bihari dukátus (Bihar vm.) megszervezésével. A trónörökös, Szt Imre jelenléte elégséges indok volt az új ppség létesítésére, amely ter-ileg az egri és az erdélyi egyhm-k közé ékelődött. Az 1020-as években történt a szervezés, székhelyét Szt László 1077 u. Bihar helységből a közeli Váradra tette át. Az egyhm. eredeti patrónusa Mária.- A Pozsonyi Évkv. szerint az Ajtonytól elfoglalt ter-en Szt István 1030: szervezte meg a csanádi püspökséget. Az első pp., a velencei származású Szt Gellért életrajza alapján sokáig tartotta magát az a nézet, hogy Szt István 12 egyhm-t akart szervezni. Az egyhm- és vm-rendszer kiépülése szerves folyamat, tervszerűségét pol. éleslátás biztosította és nem előre meghatározott számszerűség. Ajtony egykori ter-e az őt legyőző Csanádtól kapta a nevét és az egyhm. és a vm. ter-e, mint Bihar esetében is, fedte egymást. A Tisza, az Al-Duna és Erdély közötti ter-et É-ról a már említett pankotai főespség határolta. - Szt István alapításait a váci püspökség zárja, bár erről okleveles adat nem maradt. Az egyhm. védnöke itt is Mária. A Duna-Tisza közén Kalocsáig és Csanádig lehúzódó egyhm. közp-ja a kezdetektől Vác. Ez a 10 egyhm. a tört. Mo. ter-ét teljesen fedte. Az egyhm-k patrónusai esetében (Mária: Győr, Bihar, Vác; apostolfejedelmek: Kalocsa és Pécs; Szt János: Eger; Szt Adalbert: Esztergom) érdemes fölfigyelni arra, hogy a „harcos” patrónusok azon ter-ek védnökei, ahol Szt István a központosítás során ellenállásba ütközött, ahol az ország egységéért meg kellett küzdeni. Veszprémben (Koppány, 997) és Erdélyben (Gyula, 1003) Szt Mihály arkangyal villogtatta kardját, Marosvár felett (Ajtony, 1028) sárkányölő Szt György őrködött. Természetesen ebben a K-i térítés emléke is szerepet játszhatott. A 2 érs. tart. megoszlása: Esztergomhoz Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Vác, majd később Nyitra tartozott; Kalocsához Csanád, Bihar, Erdély és később Zágráb. -

Az egyh. szervezet a továbbiakban még kiegészült, ill. változott. Szt László a közp-ot Kalocsáról Bácsra, Biharról a közeli Váradra tette át. A nyitrai társkápt-nak juttatott adománya előkészület volt újabb ppség fölállításához. Szlavónia birtokbavétele után Szt István király tiszt. 1091 táján alapított ppséget Zágrábban. Utóda, Kálmán kir. 1110-13: megszervezte a nyitrai egyházmegyét (patrónusa Szt Emmerám), amely Nyitra vm. É-i részére, Trencsén vm-re és a gyepűn túli részekre terjedt ki. E ter-et, amelynek kijelölését maga a kir. végezte, az esztergomi érsségből szakította ki. Erre a vidékre a prágai ppség is szerette volna kiterjeszteni joghatóságát. Lehetséges, hogy Kálmán az új alapítással akarta elejét venni a ném. terjeszkedésnek, mert Prága a mainzi érsség alá tartozott. - Az erdélyi szászok szebeni prépostsága, melyet III. Béla 1186 k. alapított, a 13. sz. elején majdnem ppséggé lett, de III. Ince nem engedte, mert Erdélynek Szt István óta volt ppsége. Hasonló a helyzet a szepesi németség esetében, mert Imre kir. számukra 1198: megszervezte a szepesi prépostságot. Ez indokolt volt az egyhm. közp-jától való nagy távolság miatt. A szepesi prép. a szebenivel ellentétben Esztergomtól független joghatóságnak örvendett. A 18. sz: ez lett a szepesi ppség alapja. A 13. sz. egyhm-szervezéseinek a D-re és K-re irányuló misszió az oka. Közülük egyedül a szerémi püspökség volt igazán életképes. Az esztergomi érs-et kir. okl. először 1239: említi a m. egyház prímásaként. - A végzetes 16. sz: a hódoltsági ter-ek egyh. élete teljesen szétzilálódott, ezek Róma szemében missziós ter-nek számítottak. Esztergomból az érs. és a kápt. 1543: Nagyszombatra menekült, és csak 1820: tért vissza. A szerémi rész a hódoltság végére szinte lakatlanná lett, és Szörényi László pp. (1734-52) szervezte újjá. Bács romokban hevert, ezért Patachich Ádám 1730: Kalocsára tért vissza. A csanádi egyhm. székhelye 1738: Temesvár lett. A pankotai főespség 1750 táján végleg elszakadt Egertől és Csanádhoz csatlakozott. Mária Terézia nagyszabású egyhpol-jával rendezte a K-i szertartásúak egyhm-inek helyzetét, s ami még fontosabb, a lat. rítusúak újjászervezését is végrehajtotta. A szerémi és a boszniai (diakóvári) ppséget 1773: egyesítette, majd a hatalmas kiterjedésű esztergomi egyhm. széttagolása következett. 1776: fölállította a rozsnyói, besztercebányai és szepesi ppségeket. Egyéb, kevésbé jelentős területi átrendezéseket is végzett, mert az archaikus helyzetet konzerváló „exempt” pléb-kat az illetékes ppségek alá rendelte. 1777: a szombathelyi és a székesfehérvári egyhm-ket szervezte meg. A fehérvári ppség ter-ét a veszprémiből szakították ki (Fehér és Pilis vm-k), a szombathelyi a győri, a veszprémi és a zágrábi egyhm-k ter-eiből állt össze (Vas vm., Zalaegerszeg környéke, a Mura bal parti részei). A veszprémi ppség kártalanításként a győritől megkapta a pápai főespséget. Mária Terézia „apostoli királyi” méltóságára hivatkozva végezte ezt, a Sztszék mérsékelt örömére. Jelentéktelennek tűnő változás, hogy Szeged 1775: Kalocsától Csanádhoz pártolt, aminek később lesz fontossága. Az egri és az erdélyi egyhm-k maradtak még utolsó nagykiterjedésű ppségnek. I. Ferenc 1804: döntött 2 új egyhm-ről: Szatmár és Kassa névvel és Szatmárnémeti, valamint Kassa székhellyel. Kárpótlásul az egri ppség érsség lett, és a belőle kihasított 2 új egyhm. mellé megkapta a szepesi és a rozsnyói ppséget. - A bécsi kormány a horvátok iránti halából 1852: a zágrábi ppséget a Sztszékkel érs. rangra emeltette, s alá rendelték a szerémi, a dalmát zengg-modrusi lat. és a kőrösi (1777: alapított) gör. rítusú egyhm-ket. A kalocsai érsséghez ettől kezdve csak az erdélyi, csanádi és nagyváradi egyhm-k tartoztak. Az esztergomi érsséghez tartozott a győri, veszprémi, pécsi, váci, nyitrai, besztercebányai, szombathelyi, székesfehérvári egyhm., valamint 2 g.k. ppség, a munkácsi (1771) és az eperjesi (1818). A gyulafehérvár-fogarasi g.k. érsekség alá tartoztak a szamosújvári, lugosi és nagyváradi gör. rítusú ppségek. A hajdúdorogi g.k. egyházmegyét 1912: szervezték. - A pannonhalmi bencés főapátság helyzete sajátos, mert a főapát mint ordinárius a kicsiny kiterjedésű nullius egyhm. életét is irányítja. A pannonhalmi „székesegyházat” XII. Pius 1943: emelte „basilica minor” rangra. -

A trianoni békekötés eredményeként 1920 u. csak a veszprémi, székesfehérvári, váci, egri és pannonhalmi egyhm. maradt ter-ében érintetlen. Rozsnyó, Kassa, Szatmár, Várad és Csanád egyhm-k esetében a ter. csökkenése mellett a székhely is az utódállamba került. A prímási székhely megmaradt, de ter-e legnagyobb része elszakadt. A csanádi ppség székhelye 1923: Temesvárról Szegedre tevődött át. Már a hódoltság utáni első pp., Dolny István (1700-07) kinézte magának székhelyül Szegedet, noha az akkor még Kalocsához tartozott. A váradi részt a csanádi ppség mellé csatolták, Egerhez bizonyos adminisztratív függetlenséget megőrizve a rozsnyói, kassai, szatmári rész került. - 1945 u. a trianoni határok visszaállításával ez a helyzet maradt fenn némi módosítással. A római Sztszék 1982: a kassai, rozsnyói és szatmári egyhm-k mo-i ter-ét az egri főegyhm-hez csatolta, s még ez évben a csanádi egyhm. elnevezését szeged-csanádira változtatta. - II. János Pál p. első lelkipásztori látogatása (1991. VIII. 16-20.) után kezdődtek azok a tárgyalások, amelynek eredményeként megszületett az új egyhm. beosztás. 1993 Pünkösd vasárnapján kelt, Hungarorum gens kezdetű bullájával 2 új egyhm-t alapított: a Dunántúlon a kaposvári egyhm-t Kaposvár, a Tiszántúlon a debrecen-nyíregyházi egyhm-t Debrecen székhellyel; a veszprémi ppséget érsekség rangjára emelte; az esztergomi főegyhm. nevét esztergom-budapestire, a kalocsaiét kalocsa-kecskemétire változtatta. A szombathelyi egyhm. kivételével valamennyi egyhm. kisebb-nagyobb határátrendezés részese lett. A pannonhalmi területi apátság továbbra is önálló maradt. - Az egyhm-k határai és közp-jai a tört. változások ellenére is túlnyomó többségben a Szt István korában keletkezett struktúrát őrzik napjainkig.  -

3. Alapítások a kir-okhoz kötve: I. (Szt) István kir.: esztergomi érsekség (1001), veszprémi püspökség(1002), győri püspökség, egri püspökség, pécsi püspökség (1009), kalocsai érsekség (1009 k.), erdélyi püspökség (1009), váci püspökség, bihari püspökség (1020 k.), csanádi püspökség (1020 k.) - I. (Szt) László kir. Kalocsa székhelyét az egyhm. É-i szögletéből a közp-ba, Bácsra, a bihari ppség székhelyét Váradra tette át, (nagyváradi püspökség), Szlavónia birtokbavétele u. alapította a zágrábi püspökséget. - Kálmán kir. (ur. 1095-1116) uralkodása utolsó éveiben alapította a nyitrai püspökséget. - Mária Terézia: 1771: munkácsi görögkatolikus püspökség, 1776: besztercebányai püspökség, rozsnyói püspökség, szepesi püspökség, 1777: székesfehérvári püspökség, szombathelyi püspökség. - I. Ferenc: 1804: kassai püspökség, szatmári püspökség, 1816: eperjesi görögkatolikus püspökség. -

4. A székesegyházak 3 megkülönböztetése érvényes Mo-on: prímási (Esztergom), érseki (Kalocsa, Eger) és püspöki (a többi) székesegyház. **

Ortvay Tivadar: Mo. egyh. földleírása a XIV. sz. elején a pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. I-II. Bp., 1891-92. (térképmelléklet) - Sánta János: Régi m. ppségek a mai Ro. területén. Szamosújvár, 1913. (Dissz.) - Wladimir István: A mo-i egyh-ak és szervezetük. Bp., 1920. (Dissz.) - Lenárth József: A mo-i egyh-ak és szervezetük. Bp., 1922. (Dissz.) - Hermann 1973. - Adriányi, Gabriel: Ungarn und das I. Vaticanum. Köln-Wien, 1975. - Kristó 1988.