Magyar Katolikus Lexikon > M > magántulajdon


magántulajdon (lat. possessio privata): az →Egyház szociális tanítása szerint személyi tulajdon, melyet a javak egyetemes rendeltetése állít a közösség szolgálatába. - Az ember értelmi képessége és szabadsága révén valósítja meg önmagát, s eközben fölhasználja a világ dolgait mint tárgyakat és eszközöket, mintegy „kisajátítja” azokat. Ebben gyökerezik az egyéni kezdeményezéshez és a ~hoz való jog. - A termelőeszközök birtoklása mind az ipar, mind a mezőgazd. ter-én jogos és törvényes, amennyiben hasznos munkát tesz lehetővé, de törvénytelen, amikor nem használják azokat, v. amikor mások munkájának akadályozója, s általa olyan jövedelemre kívánnak szert tenni, amely nem a munka és a társad. gazdagságának ált. bővüléséből, hanem inkább annak korlátozásából, törvénytelen haszonszerzésből, spekulációból származik. Az ilyen tulajdonszerzés nem jogszerű, hanem visszaélés Isten ajándékaival mások kárára. - Miként a személy a szabad önátadással valósítja meg egészen önmagát, úgy a tulajdon is csak akkor igazolható erkölcsileg, ha megfelelő módon és időben mindenki számára biztosítja a munkaalkalmat és az emberi fejlődés lehetőségét. - A →Rerum novarum enc. megjelenésének évében, 1891: az eu. szocializmus Marx szemléletét tette magáévá, aki szerint a termelőeszközök ~a erkölcstelen, társad-ellenes és megszüntetendő. XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) szembeszállt e nézettel, s a ~hoz való jogot, mint alapvető emberi jogot, minden megszorítás nélkül védte, és nem megszüntetendőnek, hanem kiterjesztendőnek tartotta. Szerinte a nincsteleneket is megfelelő tulajdonhoz kell segíteni. - Lényegi változást hozott XI. Pius p. (ur. 1922-39) 1931: a →Quadragesimo anno enc-ja, a kat. tanítás összefoglalásaként: Az Egyh. mindig a ~ kettős, azaz egyéni és társad. természetét vallotta: a ~hoz való jog természetjog, amit semmi sem korlátoz, az állam sem veheti el, de a tulajdonjog értelmezéséből nem lehet kihagyni társad. funkcióját (44-46). A korábbi tanítást kiegészítette azzal, hogy a társad. élet egyéb elemeihez hasonlóan a ~ formái is változnak a tört-ben (49). Különbséget tett a tulajdonjog és a tulajdonhasználati jog között, állítva, hogy a ~ nemhasználata v. rossz célra való használata nem jár a jog elvesztésével, hiszen a ~ joga a természetben gyökerezik, használata viszont az erkölcsi rend kérdése. - A II. Vat. Zsin. (1962-65) óta alapvetően más irányelvek érvényesülnek: a jogrend elemei nem függetlenek egymástól, s az élethez való jog megelőz minden más jogot; minden embernek joga van az élethez, és minden egyéb jog csak ennek függvényében értelmezhető (GS 69). Ez az érinthetetlen egyéni tulajdonjog egyértelmű elvetése. A Hittani Kongr. nyilatkozata 1986: leszögezte, hogy a ~hoz való jog csak a →közjóért való felelősséggel együtt érvényes, hiszen a Föld javai mindenkit megilletnek. - II. János Pál p. a ~ra vonatkozó tanítást 3 tételbe foglalja: 1. A világ javai eredendően mindenki hasznára lettek szánva (vö. Ter 1,26-29). 2. A ~hoz való jog szükséges és maradandó, de: 3. a ~ lényegi, elválaszthatatlan minősége a vele járó társad. funkció. Így lehet a tulajdont kölcsönnek v. társadalmi zálognak nevezni (SRS 42). **

Palazzini III:876. - KEK 2402-2406.