Magyar Katolikus Lexikon > M > mész


mész: kalciumvegyület. - 1. Alapanyaga a mészkő, a term-ben található kristályos kalciumkarbonát. Izzítással kiűzik belőle a vegyileg kötött szénsavat, így keletkezik az égetett ~. Víz hatására az égetett ~ erős hőfejlődés és térfogatnövekedés közben oltott ~szé alakul át. Ha az így nyert ~pépet évekig tárolják, minősége jelentősen javul. A sűrű ~pép alul gyűlik össze, fölötte telített oltott ~oldat, kristálytiszta ~víz jelenik meg. A ~víz a →freskó kötőanyaga, mely a levegő széndioxidja hatására a kép felületén újra kalciumkarbonáttá alakul. - A ~ ősidők óta a kő- és téglaépítészet kötőanyaga, az oltott ~ oldata (~tej) ősi festék. - 2. A Szentírásban. a) Az ÓSz-ben nagy köveket (MTörv 27,3.4) v. a falakat (Ez 13,10-15) volt szokásban (fehérre) bemeszelni. A falak meszelésével nyilvánvalóan a kövek illeszkedésének helyét akarták láthatatlanná tenni, így a meszelés a hamis látszat keltésével vált egyértelművé (22,28: az eredetiben). - b) Az ÚSz említi a →sírok meszelésének szokását; a Misna szerint az egyébként felismerhetetlen sírokat minden tavasszal bemeszelték, hogy felismerhetővé és kikerülhetővé váljanak. A sír érintése tisztátalanná tett. Jézus a farizeusokat a fehérre meszelt sírokhoz hasonlítja, amelyek belül tele vannak undoksággal (Mt 23,27). Hasonló értelemben nevezte Pál is a főpapot fehérre meszelt falnak (ApCsel 23,3). G.K.-**

BL:1250.