Magyar Katolikus Lexikon > M > mértéktelenség


mértéktelenség: a →mértékletességgel ellentétes vícium, mely az embert vágyainak, ösztöneinek szolgáltatja ki. - A ~ben a tárgyak, gondolatok, szó, cselekvés uralkodnak az ember fölött. Ha nem tesz ellene az ember, a ~ szenvedélyek kiváltója lehet (→alkoholizmus, →drogfüggőség, →kábítószer). Megmutakozik →torkosságban, a tárgyakhoz, tevékenységhez való túlzott ragaszkodásban (függések), pótcselekvésekben, gondolatok csapongásában, felesleges beszédben, a dialógust nem igénylő monologizálásban stb. - Erkölcsi súlya attól függ, hogy a ~ mennyire vált szokássá, s mennyire ártott vele szándékosan az ember önmagának v. másoknak. A ~ mögött lehet rossz szokás, sodródás a ~et hirdető fogyasztói szemlélettel. Az étel-italban való ~ oka lehet a szervezet hiánybetegsége is. Gyakran oka a céltalanság: az ember nem látja értelmét az akarat erőfeszítésének, mert nem ismeri a →végső célt, melyhez elhatározásait, ítéleteit mérhetné. **

Schütz 1993:262.