Magyar Katolikus Lexikon > M > mértékletesség


mértékletesség, mértéktartás (lat. temperantia): erkölcsi erény, mellyel az ember a maga testi és lelki erőit, s a rendelkezésére álló más javakat a természet és az igazságosság rendje szerint használja és adja tovább. - A ~ a →sarkalatos erények egyike, Arisztotelész erénytanában az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, mely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött. - Társerénye az →igazságosság, mely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek, a felebarátnak és önmagának azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint „megadja mindenkinek azt, ami megilleti őt”). - A természeti népeknél a ~ megfelelője az életbölcsesség, mely férfiaknál az erő értelmes használatában és a tökéletes fegyelemben mutatkozott meg. A kk-ban lovagi erénynek tartották, mely gátak közé fogja, s ezzel megsokszorozza és megfelelő cél szolgálatába állítja a testi-lelki képességeket. - A ~ a helyes arány megnyilvánulása egymást kiegészítő dolgok (jogok és kötelességek) között: így a beszéd és hallgatás, tevékenység és pihenés, munka és imádság, a táplálkozás és annak kihagyása között. A helyes arány a kiegyensúlyozottság és a nyugalom alapja. - Mivel az ember leginkább a belső világán tud úrrá lenni, a ~ megszerzése a gondolatok, ötletek, vélemények, kívánságok, vágyak, indulatok fékezésével kezdődik. Az értelemben megmutatkozó ~ a →józanság. Amilyen mértékben birtokolja a ~et a belső világában, annyira fogja azt birtokolni a →test és lélek egészséges harmóniájában; tehát annyira tud mértéktartó lenni a külső dolgokban (munkában, szórakozásban, evésben-ivásban stb.). A belső ~et segíti a külső dolgok kötött rendje, ritmusa: a (családi és munkahelyi) napirend, az étkezések, imádságok, lefekvés, fölkelés lehetőleg azonos időpontjai, a vasárnap megszentelése stb. A liberális szemlélet e „kötöttségeket” folyamatosan rombolja, s velük az ember belső, vegetatív (ún. bio-) ritmusát is, ami súlyosan visszahat az emberre. - A ~ az emberi kapcsolatokban önuralmat és a türelmet ad az emberi gyöngeségek viselésére, megakadályozza a szélsőséges megnyilvánulásokat, a →természet és →környezet megbecsülésére, takarékosságra nevel. - A Szentírás szerint a ~ adja az embernek a józanságot, éberséget, megfontoltságot (1Tesz 5,6-8; Tit 2,2.12.22; 1Pt 1,13; 5,8). - Ikgr. Jelképe a korsó, melyet az erények allegóriái között női alak tart a kezében (Mariazell, oldalkápolnák). **

Schütz 1993:262. - KEK 1809.