Magyar Katolikus Lexikon > M > mérő


mérő (lat. metreta, ném. Metz, Metzen): száraz űr- és földmérték. - 1. A száraz anyagok mérésére szolgáló ~ ném. eredetű. Első okleveles említése m-ul: 1279. Dongás faedényből lett országos gabonamérték, de inkább Mo. Ny-i felén, a Tiszáig dívott. 23,2-116,4 kg búza. 67 alegysége közül a bécsi ~ 1639-ig 31,64 kg, ettől 1689-ig 34,52 kg, utána 1756-ig 34,34 kg, azután 46,11 kg, a pozsonyi ~ 1387-1551; 1593-1697; 1807-13: 40,29 kg, 1551-93; 1697-1807; 1813-74: 46,56 kg búza. - 2. Földmértékként hazai alkotás. Első okleveles említése m-ul: 16. sz. Gabonamértékből alakult, a vetőmagigény alapján lett Erdély kivételével a szántó országos mértéke, majd általánosult. 120-880 négyszögöl, azaz 4,3-31,7 ár. 25 alegysége közül a bécsi ~ 530 négyszögöl, azaz 19,2 ár, a pozsonyi ~ 400-880 négyszögöl, azaz 14,4-31,7 ár, kivételesen 3200 négyszögöl, azaz 115,1 ár. B.I.

Bogdán 1978; 1990; 1991.