Magyar Katolikus Lexikon > M > mérés


mérés: fizikai jelenség mennyiségi leírása, a mértékegység összehasonlítása a jelenség kérdéses mennyiségével a mérőszám, vagyis a jelenség nagyságának megállapítása érdekében. - A ~ az egyik legősibb tevékenységünk. A ~t végző ember tört. →mértékeink többségét különösebb képzés nélkül használhatta, ha számolni tudott. A hiteles mérték használatát és a ~ „igazságát” azonban mindig ellenőrizték. A föld (ter.) méréséhez már bizonyos szakismeretre volt szükség, amit nálunk a 17. sz-ig csak gyakorlatból szerezhettek meg. Elméleti okt. a hadmérnököknél kezdődött. A polg. életben intézményesen az 1763: létesített szenci →Collegium Oeconomicumban kezdődött meg a földmérő- (geodéta, geometria) képzés. 1782: az Institutum Geometricumban folytatódott, hogy azután a bpi műegy. mérnökokt-ban teljesedjen ki. B.I.

Fej-ek a m. ~ügy tört-éből. Bp., 1959. - Bogdán 1978; 1987; 1990. - Bogdán kz. 1991.